Már a XI. században királyaink megszervezték a nyugati határ őrzését a Rozália-hegység, s a Lajta-hegység között, továbbá déli irányban a Dráva folyóig, s ún. segéderőket (székelyek, besenyők, kabarok) is letelepítettek ide a határ védelmére. A középkor folyamán tehát a magyar királyok, az osztrák hercegek és a német-római császárok közötti igen gyakori háborúskodások során a terület egyes várai hosszabb-rövidebb ideig hol osztrák, hol magyar, hol cseh kézen voltak. Pl. I. István és II. Konrád is hadakoztak. 1031-ben született meg az esztergomi béke, melynek értelmében a nyugati határ a Thaya folyó lett. Ezt követően 1043-ban III. Henrik  német-római császár sikertelenül ...