Ismét szálljunk fel Krúdy híres vörös postakocsijára. Most enni indulunk a Monarchiába. Enni mindenféle jókat. Annál is inkább induljunk el, mert a hajdani pesti kiskocsmák és vendéglők étlapjai mára kissé elszürkültek, fantáziátlanok. A hazai kosztról meg ne is beszéljünk. Jómódú asszonytól kérdezem, aki szép is, okos is, meg ragyogóan főz, hogy mi lesz a koszt ma?
Mondja a talentumos szépasszony, hogy reggel megpárolt egy közepes nagyságú hagymát, ráreszelt négy krumplit, és ráütött négy tojást. Nagyon jó volt. Ez volt a reggeli meg a vacsora. Tényleg jó volt? Azt a választ kaptam, hogy igen. Aztán megkérdeztem egy másikat. Mit főzött vasárnap ebédre arany virágom? Mire az aranyvirág kinyílott, és elmondta, ...