Anyai nagyapámat nem ismertem, anyám sem nagyon, mert még Õ is gyermek volt, amikor tüdőgyulladásban meghalt az apja. Egy kopott arckép maradt utána, és a családi legendáriumnak azon bizarr részlete, mely szerint éppen a születésnapján volt a temetése. Furcsa egybeesés. Miképpen furcsa az is, hogy nekem ezen a héten hirtelen eszembe jutott ez a tökéletesen - maradék és hiány nélkül - záródó kör, amely a születésnap és a temetés között elvileg mindig ott van. Csak nem mindig látható.
A napokban a születésnapját, augusztus 20-át ünnepelni készülő nemzet - legalábbis annak gondolkodó, olvasó, tiszta tudatú része - temetett: Püski Sándort, a könyvest, a magyar gondolatok könyvvé születésének ...