Ami most van, az már valami egészen új. Nem a korábbi állapot romlása, nem a megszokott értékek deficite, nem útvesztés, hanem egy saját öntörvényei szerint működő hatalmi entitás. Nem a múltra alapozódik, attól teljesen elszakadt. A romlás egy korábbi tökéletességet feltételez, a deficit egy azt megelőző értékerőt, az útvesztés pedig célt és irányt. Itt valami nagyon nagy, minőségi változásról van szó. Aki eltéved az erdőben, az egyre fáradtabban és reménytelenül keresi a helyes csapást, aztán egy idő után már feladja azt is, csak megérkezzen valahova, akárhova. Még később már az erdőt sem látja maga körül, mert valahogy kikecmergett belőle, egy kihalt, ...