Aldous Huxley (1894-1963) érdekes megjegyzéseket tesz egy helyütt a valóság és az irodalom kapcsolatáról. Úgy véli ugyanis, hogy a valóságot mindig azok az irodalmi művek közelítik meg a legjobban, amelyeket a legkevésbé tartunk valószerűnek. (Ilyenek lehetnek például a mesék, az életszerűtlennek tűnő, romantikus történetek, netán a parttalanul szárnyaló lírai látomások.)  Ez egyebek mellett azért van így - érvel Huxley -, mert a valóság legfőbb ismérve, hogy alapjában véve nincs benne semmi lényeges: érdektelen, banális, bagatell és gyakran szürke. Ezért aztán - még mindig Huxleyt idézve - a valóság a maga teljességében sohasem méltó arra, hogy leírják: át kell költeni, mert ...