A november eleji napsütésben, a kora délutáni forgalomban, araszolva haladt előre a zsúfolt busz a Sírkert úton. Otcsenás Péter valamelyest megkönnyebbült, amikor a soron következő megállónál a testes sofőr végre kinyitotta az ajtókat. Nem kellett többé tudomást vennie azokról, akiket a véletlen rendelt mellé útitársként a buszon; se a jármű egyik végéből a másikba ordítozó mocskos szájúakról, se az ablakon üres üdítőitalos flakonokat kihajigálókról, se a kereskedelmi televíziók agymosottairól, se a négyévente szavazataikat íztelen sörért meg virsliért vagy egyéb alamizsnáért áruba bocsátókról, akiknek persze másutt akadt dolguk, nem az Új köztemetőben. Otcsenás rendszeresen meglátogatta ...