A Népszabadság publicistája, bizonyos Ungváry Rudolf  önmagát íróként minősítve szignálta ünnepi cikkét ’56-ról, A félreértett forradalom címmel. Mivel a jegyzet rossz szájízt okozott a benne ügyesen elhelyezett - bár valójában ormótlan - csúsztatások miatt, elkezdett érdekelni a szerző személye. Megszégyenülten vallottam be magamnak ugyanis, hogy nekem semmit sem mond a neve, de semmi gond, erre való az irodalmi lexikon. Nem is csalódtam, az 1994-ben kiadott háromkötetes ismeri írónkat és hosszasan ecseteli életútját, amely nem volt rögetlen ugyan, de igazából nem sokban különbözött az 1956 utáni évek sok ezer más, hasonlóan kisiklatott sorsú fiatal értelmiségijének sorsától. Ami igazán ...