A forradalom és szabadságharcra való emlékezés, az ügy melletti nyílt kiállás már a nyolcvanas években is az egyéb kérdésekben néha gyakran liberálist játszó Kádár-Aczél-hatalom és a nemzeti öntudatosodás küzdelme volt. Tulajdonképpen az 1968-as nemzedék és az utána felvirágzó magyar diákmozgalmak március 15-i megmozdulásait is azért verette szét a Pártközpont, mert ötvenhatos szellemet, nemzeti öntudatot látott benne. Mégis eljött 1989-90, az arccal a földnek fordított kivégzettek exhumálása, a Nagy Imre temetés és a választás, a szovjet csapatok kivonulása, amely politikailag sokkal előbb bekövetkezett, mint fizikailag, ...