Azoknak írom ezt a levélfélét, akiknek számít még valamit az anyanyelvünk. Szándékomban megerősített a közszolgálati rádió minapi nyelvművelő műsora. Az adásban mindennapunk kétségbeejtő amerikanizálódásáról ment a szó. Arról a szomorú folyamatról, amely reklámok, cégfeliratok, plakátszlogenek és egyebek formájában nap mint nap rátelepszik az életünkre, beletúr a gondolatainkba, és eltaposni igyekszik mindent, amit Kazinczy, Arany, Kosztolányi és mások oltottak belénk. Ezek ugyanis olyan káros és elszomorító jelenségek, tudatos vagy tudattalan mozzanatok, amelyek előbb vagy utóbb eltiporják majd a nemzet nyelvét, hogy helyébe valamiféle egységes anglomán nyavalygás költözzék, ...