Sokat írtam már erről a sajátos, pesti, álértelmiségi, zsidó figuráról, eleinte őszintén felháborodva regényeinek hangvételén, azután sajtónyilatkozatain, amiket újsütetű Nobel-díjasként szemetelt szét a nagyvilágba - (még nem volt Nobel-díjas, mikor a Havi Magyar Fórumban a Valaki más című regénye kapcsán ismertettük és elemeztük torz lelkiségének sajátos világát) -, de újabban - magam is meglepődtem ezen -, sajnálni kezdtem őt. Úgy, ahogy a betegeket szokás. Amit például a múlt héten a Die Weltnek nyilatkozott, már régen nem irodalom, hanem száz százalékban kórlélektan, idegen szóval kifejezve: pszichózis. Talán ezért is javaslom autentikus megközelítési módnak a Kertész ...