Mivel e két Cyrano csak nem akarta fedni egymást, a Magyar Színházban ülve mindvégig összevetésükkel, illesztgetésükkel múlattam az időt. Közben azon is meditálgattam, hogy miért hiszi azt Õze Áron, a rendező, hogy Edmond Rostand 1897-ben rosszul írta meg ezt a darabot, és most neki kell kijavítania, felturbóznia? Rendezői buzgalmában nyilván úgy gondolja, hogy lám-lám, száztíz évet kellett várni rá, de végül is megszületett a tökéletes Cyrano. Én, a néző és olvasó, sajnos nem így gondolom.
A szélsőségektől nyilván hivatalból irtózó Õze sikeresen kiherélte a darabot azzal, hogy a történet két meghatározó ellenpólusát kiiktatta: Cyrano nem különösebben csúnya, az ...