Az első világháború előtti vacak obstrukciós időkben ütötte fel a fejét erősebben a perszonálunió gondolata. Az Osztrák-Magyar Monarchiát ne kösse össze semmi más, csak a közös uralkodó személye, s legyen minden más saját, ne legyen közös külügy, közös hadügy és vámterület se. Nem lett belőle semmi, de sokat beszéltek róla. Most pedig, ebben az újra nagyon beteges korszakban, ebben a képlékeny és lesajnált pártrendszerben mintha újra felvetődni látszanék egy közös jelölt személyében való megegyezéssel egy sajátságos pártegyesítés. Egy párt-perszonálunió.
Még nem mondják ki, még csak pedzik ...