Otcsenás minden hónapban találkozott nyugdíjas könyvtáros barátjával, Mezősi Lajossal, olyankor órákig sétáltak a Múzeum körúton. Benéztek mindegyik antikváriumba, ritkaságokat, érdekességeket kerestek, s ha szerencséjük volt, valamelyikük megcsípett egy-egy kötetet vagy képeslapot. A hangsúly azonban a szellemi együttléten, főként a beszélgetéseken volt. Míg hűvösre nem fordult az idő, gyakran tértek be a Múzeum-kertbe, kerestek egy üres padot, ahol megpihenhetnek. Olyankor valamelyikük táskájából vagy szatyrából előkerült egy üveg bor vagy pálinka, kis szalonna, esetleg kolbász és némi kenyér is. Úgy hitték, falatozva, iszogatva könnyebben válthatják meg a világot. Aki arra sétált, talán azt hihette, ...