Sajátos helyet foglalnak el a két háború közötti kor szellemi-kulturális életében mindazok az egyesületek, amelyek az idegen uralom alá került magyarság nemzeti kultúrájának megőrzéséhez legalább annyit tettek hozzá, mint a magyar nyelvű sajtó és irodalmi élet, így illendő, hogy cikksorozatunkban egy fejezet erejéig kitérjünk rájuk. Kollektív menedékotthonok, óvó, egybefogó gyülekezőhelyek voltak ezek, az összefogás és a nélkülözhetetlen közös erőfeszítések tevékeny műhelyei. A magyar szellem speciális végvárainak is nevezhetjük őket. Arra, hogy milyen hősies erőfeszítést fejtett ki jó néhány közülük a magyar szó és a magyar szellemiség védelmében, abból a tényből ...