A végrehajtó című versében azt írja Székely Dezső:
"Hamvas, szilvakék alkonyatban, /  ott láttam először, a parkban, / sugárúton, téren, keskeny közön / újra felbukkant s előre köszönt, / bár idegen, még sose láttam / ebben a zsúfolt pusztaságban."
Milyen lehet a hamvas, szilvakék alkonyat? A színeket bőrünkön nem érezhetjük, mégis bizsereg rajtunk ez a két sor. És milyen a zsúfolt pusztaság? Székely Dezső sorai egyszerűen megdöbbentenek, s ugyanakkor melegséggel töltenek el.
Egy másik versében meg azt írja, hogy
"Valamikor, pille-koromban / piros pipacs volt a világ. / Álmaimat nem rémítették / tigrispofájú éjszakák."
Igen, pille-korunkban piros pipacsnak ...