Úgy hozta a sors, hogy valamiféle írócsoportosulás, vagy talán maga az Írószövetség Debrecenbe utazott különvonattal. Ezen a szerelvényen utazott maga Aczél György is, hatalombéli társaival. Külön kocsiban ültek, és dúsan megterített asztal mellett múlatták az időt. Tersánszky Józsi Jenő bement a külön fenntartott vagonba, s megszólította Aczél Györgyöt: Haver, adjál száz forintot kölcsön. Aczél kényszeredetten zsebébe nyúlt, és nem szívesen, de adott egy százast Tersánszky Józsi Jenőnek. Így szól az anekdota, de ez szerintem igaz is volt. Meg is írták több alkalommal.
Tersánszky Józsi Jenő nagy ívben lepökte a hatalmat, a nőket szerette.  Minden formában. A XX. század magyar irodalmának egyik ...