Tegnap megint eszembe jutottál, Kutyu!...
A lányomat Csömörre szoktam vinni lovagolni. S ahogyan a fapadon ülve néztem őket vágtázás közben, egyszer csak Te szólaltál meg bennem, ugyanúgy, mint amikor először találkoztam Veled...
Talán emlékszel még rá, hogy volt a Sipos Étteremben egy sajtótájékoztató a lóversenyek kapcsán, s Te voltál az egyik meghívott vendég. Akkoriban még elképzelhetetlen volt, hogy elrajtoljon akár egyetlen futam úgy, hogy te nem vagy jelen. A beszélgetés kötetlenül zajlott. Én, mint kissé túlvezérelt huszonéves kezdő, akkoriban úgy képzeltem el a hírlapírói munkát, hogy minden különösebb felelősség, elkötelezettség vagy felkészültség nélkül megjelenek ...