Otcsenás Mihály 1919 tavaszának egyik estéjén, még kapuzárás előtt, elindult a Lehel úti emberpiacra, ahol a Nyugati pályaudvarra érkező tehervonatok kirakodásához szoktak életerős fiatalembereket toborozni.
Délelőtt találkozott a pályaudvar főbejáratának lépcsőjén, a mankójára támaszkodva hamisan szájharmonikázó hadirokkanttal, Karikás Gyurival, aki rekedtes hangon a fülébe súgta, hogy aznap éjjelre szenet várnak Salgótarjánból.
Mihály sejtette, hogy másokkal is megosztotta bizalmas értesülését, így sokadmagával kell majd ácsorognia az emberpiacon, s csak néhányukat választják ki rakodni. A többiek pedig mehetnek Isten hírével, kapálózhatnak tovább a kilátástalanság egyre magasabbra ...