E furcsa szóösszetételt - keserédes - állítólag Kosztolányi alkotta meg valamelyik törzshelyén, miközben szürcsölgette alaposan megcukrozott feketekávéját. Ha így volt, ha nem, érdekes létállapot a keserédesség, az egymást kizáró végletek együttes megszólalása, abszurd koncert, amelynek zengzetéből a legmélyebb és legmagasabb hangok egyként kihallhatók. Nem véletlen, hogy költő és nem filozófus akadt rá a létellentmondásnak erre a lírai, sajátosan magyar, más nyelvre aligha fordítható minőségjelzőjére, ugyanis nemzeti költészetünk fősodrát a kezdetektől mindig is valamiféle keserédes fátum szomorúsága lengte be. A magyarnak levés kiváltságos gyönyöre, küldetéses hivatása, ...