|
||
XXII. évf. 17. szám |
KÖZÉLETI HETILAP |
2010. április 29. |
Köszöntjük az Édesanyákat!
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
|
||
Egy napon így szól anyám:
- Írhatnál rólunk is valami könyvet. - Nocsak! - néztem a szavai után, majd tréfára fogván a dolgot, azt kérdeztem boltos módra: milyen könyv legyen az, vidám-e vagy szomorúságos? - Igaz legyen - mondta. Láthattam tehát, hogy kérdésemmel az irányt elhibáztam. Anyám nem egyezkedésre gondolt, hanem - a kézmozdulatáról is ítélve - a fájdalomra a halántéka táján. Egy láthatatlan, szorító abroncsra, amely álmából is gyakorta felriasztja. Ilyenkor arra gondol, hogy mindannyiunk háta mögött felgyűlt az idő: szép csendesen ereszkedünk alá, mint a harangóra súlya. Mind közelebb a földhöz, azután kopp! - megérkeztünk, s nincs kéz, amely az órát még egyszer ... |
||
A cikket teljes terjedelemben a Magyar Fórumban olvashatják! |