Otcsenás Péter az elmúlt hetekben a múltat faggatta odahaza a szobájában. Asztalánál ülve, a helyiséget betöltő reggeli fényözönben szemügyre vette nagyapai örökségét.
A kalapot, a bronzból készített üllőt, az ezüst irónokat, a bőr névjegytartót, bankjegyeket, a megsárgult hivatalos iratokat: a születési anyakönyvi kivonatot, a keresztlevelet, az ajánlóleveleket különböző munkaadóktól. Örökölt még számos fényképet, kézzel írott anzikszot és levelet.
Egyenként kezébe vette őket, hátha általuk közelebb kerül az elhunyt Otcsenás Mihályhoz, akivel személyesen sohasem találkozhatott, mégis sok mindent tudott róla.
A tárgyaknak sok mindent köszönhetett. Barátságukba fogadták. Segítségére voltak, ...