Nagy a Jóisten állatkertje, miként a virágos kertje is. A magyar szellemtörténet tájképfestői egybehangzóan tanúsíthatják, hogy micsoda parttalanul hullámzó, piros szegfűmezők jellemezték ezt a politikai régiót az elmúlt hetven évben. Hol cirill betűs szövegek, hol MKP, hol MDP, hol MSZMP illetve MSZP volt a virágnemesítő intézet cégtáblájára írva, de az eredmény mindig azonos maradt: vérvörös, önérzetesen egyenes tartású, nedv- és elvdús szegfűk tízezrei, százezrei, milliói. A vörös szegfűk dominanciája természetesen a magyar parlament híres patkóját is meglehetősen monokrómmá tette, és nem csak színileg. Egykoron, a természet még rendezetlen és szabályozatlan ...