Szabó Lőrinc, a XX. század egyik legeredetibb, új versmondatot alkalmazó költője, felvidéki származású ember volt. Az édesanyját szólította meg, aki nem mozdulván szülőföldjéről, csak akkor került vissza Budapesten élő fia országába, amikor a bécsi döntés után az Ipolyság felszabadult. A vers kimondatlanul is pünkösdi hangulatú, de nemcsak ezért közöljük most, hanem válaszul arra az eszement akadékoskodásra, és a felvidéki magyarság megfélemlítési kísérletére, amellyel a szlovák kormány meg akarja akadályozni, hogy magyar polgárai kettős állampolgárok legyenek.
Ez a konok ellenszegülés, minden európai norma áthágása minden ésszerűséggel szembemegy. A két állam ...