Meghalt a tapasztalat félistene, valóságos és egyetlen magyar Sziszifusza. Csak a népi írók néhányában és Móriczban volt meg a veleszületett és eltéphetetlen ragaszkodás a tényekhez, és ugyanakkor a mégishez és a csakazértishoz. A megtörténthez és a személyes és népi-nemzeti időben lefolytakhoz való feltétel nélküli odakötöttségnek az a foka, ami Fekete Gyulában mindent meghatározott, egyszersmind mérhetetlen, örök szenvedély is. Fekete Gyulában a sziszifuszi feladat a földművelő ember világszemléletébe volt beleoltva. Már maga ez a képtelenség is csak fokozta az író szenvedését. A föld, a nap, az eső és az önfenntartó munka kényszerű, engedelmes, de célszerű összekapcsolása és palántázás ...