Állítólag defetista vagyok. Mindegy, ki állapította meg rólam ezt a jellemképet, de mert a szó ritkán használatos, azonnal el is árulom, mit jelent: az illúziótlan, a vereséggel eleve számoló, abba előre belenyugvó, a lehetséges kudarc tudatával együtt élni képes ember a defetista. Műveltebb korokban - amikor még latint és görögöt is tanítottak a középiskolákban - inkább azt mondták az ilyen életelvre, hogy sztoikus, ma defetistát mondanak, mert az kevésbé fejez ki respektust - (nem utal Epiktétosra vagy Marcus Aureliusra) -, és érezhetően bántóbb. Próbáltam megfejteni a kifejezés etimológiáját, de nem tudtam eldönteni, hogy a deficit (hiány, veszteség), a defenzív (védekező), netán ...