Bevallom, hogy Györffy Lászlóra, akárcsak többi elhunyt barátomra, képtelen vagyok úgy gondolni, mint aki nincs többé. Hiába hunyta le szemét 2009. január 27-én örökre, bennem - a lélektan különös kegyelme által - eleven maradt. Hangja időnként megszólít engem és az alakját is tisztábban látom, ha újraolvasom egy-egy írását vagy közös kedvencünk, a dzsessz-szaxofonos Charlie "Bird" Parker számait hallgatom. Nyilván nem véletlen, hogy hosszas keresgélés után, éppen a napokban találtam meg azt a fotót, mely az Örökségünk sorozatban megjelent Búcsú az égtől című válogatott írásainak címlapján is látható. 2005 nyarán fényképeztem le Ipoly utcai otthonában. Tudomásom szerint még emlékplakett is készült a felvétel ...