Az idő múlására legfeljebb az antik faliórák emlékeztették volna, de egyelőre nem akart tudomást venni az időről, annyira belefeledkezett a nézelődésbe a bolhapiacon. A tavaszi napfény már próbálgatta erejét, az emberek télikabátjukat kigombolva sétálgattak, inkább kíváncsiság vezette őket, mint vásárlási szándék. Ahogyan Otcsenás Pétert is, akinek jobb dolga nem akadt ezen a szombat délelőttön a szemlélődésen kívül. Elvégre ez is a munkája része volt, bármerre járt, mindenütt azt figyelte, ábrázolható-e valamilyen módon az a környezet, mely éppen körülveszi őt, gondolatokat vagy érzéseket ébreszt benne. Ki tudja mióta mászkált, tekinteté-vel hol az árusokat, hol a használt portékákat ...