Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


RETÖRKI – KRONOLÓGIA - A Magyar Néppárt megalakulása 1989. június 11-én

Magyarországon az egypártrendszerből a többpártrendszerű demokratikus berendezkedés felé vezető úton több szempontból is nagy jelentőséggel bírt az 1989-es év. Az Országgyűlés január 11-én fogadta el az egyesülési jogról szól 1989. évi II. törvényt, amely deklarálta, hogy az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog.

Ennek alapján ettől fogva magánszemélyek, jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei társadalmi szervezetet, így politikai pártot hozhattak létre és működtethettek. A jogszabály 1989. január 24-én lépett hatályba. Megjegyzendő, hogy a pártok működésére vonatkozó részletes szabályokat csak később alkották meg a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvénnyel, amely 1989. október 30-án lépett hatályba.
 
Ennek megfelelően 1989 folyamán számos párt alakult meg, illetve történelmi pártok alakultak újjá. Általában elmondható, hogy a pártok hivatalos megalakulását megelőzően is beszélhetünk már egyfajta de facto működésről, de legalábbis sok esetben a párttá szerveződésnek már voltak előzményei, egyfajta mozgalmi, illetve társadalmi szervezeti keretek között, vagy éppen a Kádár-korszakban létezett ellenzéki csoportosulásokban.
 
A Magyar Néppárt – amely a Nemzeti Parasztpárt, illetve az 1956-os Petőfi Párt jogutódjának tekintette magát – az újjászerveződő történelmi pártok egyike volt. Ezek legalitásukat abból eredeztették, hogy betiltásukat törvény soha nem rendelte el, formálisan csak szüneteltették működésüket. A Nemzeti Parasztpárt 1939. június 29-én jött létre a népi írók vezetésével a magyar szegényparasztság érdekképviseletére. Más „betiltott” pártokhoz képest a Nemzeti Parasztpárt esetében volt a legkisebb a hallgatás, az elhallgatás mértéke. Az is elmondható, hogy az 1960-as évektől a párt egykori tagjainak egy része karriert tudott építeni, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok élén, különböző hivatali szervekben vagy épp a Hazafias Népfront vezetésében.
 
1979. június 29-én, a megalakulás 40. évfordulója alkalmából sor került például egy találkozóra a Hazafias Népfront székházában, amelyen részt vettek az országos nagyválasztmány egykori tagjai. Mindezen képviseltette magát az MSZMP és a Hazafias Népfront is. Itt megemlékeztek Darvas Józsefről, Veres Péterről, Erdei Ferencről és Szabó Pálról is, mint egykori „harcostársakról”. A következő releváns, nagyobb szabású összejövetelre 1985-ben, a földosztás 40. évfordulóján került sor. Ezen szerveződött meg a Veres Péter Baráti Kör, jórészt olyan személyekkel, akik a Parasztpártban korábban tagsággal vagy valamilyen tisztséggel bírtak, úgymint Veres István (Veres Péter fia), Hegyesi János, S. Hegedűs László, Kónya László, Kovács Alajos, Gém Ferenc, Pál József. Egy idő után a Kör tagjai tágítani kívánták a tagság összetételét. Ennek szellemében alakult meg a Hazafias Népfront keretei között – a Parasztpárt szellemi hagyományainak ápolására – a Veres Péter Társaság. Ügyvezető elnöke S. Hegedűs László, titkára Kónya László volt, és a vezetőségben fontos szerepet játszott Márton János, a HNF Országos Tanácsának egyik alelnöke. A társaság tagjai művelődési házakban, könyvtárakban tartott rendezvényein igyekeztek ápolni a népi írók hagyományait, emellett sokat foglalkoztak a mezőgazdaság és a parasztság aktuális problémáival. A társaság tagsága 1989-re már több ezer fő volt.
 
A Társaság 1989. február 11-én a budapesti Ráday kollégiumban tartott közgyűlésén S. Hegedűs László elnök tett javaslatot arra, hogy Magyar Néppárt ideiglenes elnevezéssel szervezzék újjá a Nemzeti Parasztpártot, illetve az 1956-ban ennek jogutódjaként létrejött Petőfi Pártot. A tagok egyhangúlag döntöttek arról, hogy pártot alakítanak a mezőgazdasági dolgozók, a falvak lakosai és az agrárérdekek képviseletére, s az előkészítéssel megbíztak egy bizottságot S. Hegedűs László, Varga Csaba, Márton János és mások közreműködésével. Több hónapos aktív szervezőmunka után 1989. június 11-én Budapesten, az MTA kongresszusi termében tartott újjáalakuló közgyűlésen létrejött a Magyar Néppárt. A százhetven küldött elfogadta a programtervezetet és az ideiglenes működési szabályzatot, és 19 tagú elnökséget választott.
 
Magát a programtervezetet már 1989 februárjában elkészítették, amelyben kijelölték azt a szellemi örökséget, amelyet folytatni kívánnak Bibó István, Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Kovács Imre, Németh László, Veres Péter szellemi nyomdokain. Az agráriumra vonatkozó alapvető téziseit a szervezet itt is kifejtette, miszerint „a személytelen állami magántulajdont váltsa fel az érdekeltséget érvényesítő, egyenlő működési feltételekkel rendelkező társadalmi, közösségi, vállalati, szövetkezeti és magántulajdon”. Azaz érdekeltségi alapú, változatos tulajdonformákra épülő gazdasági rendszer bevezetése mellett tettek hitet. Az új agrárpolitikának pedig olyan feltételrendszert kell kialakítania, amely alkalmas arra, hogy megszüntesse az új „padlássöprést”. Az átalakításban a programtervezet a fokozatosság elvén állt, azaz az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek átalakítása történjék meg, de fokozatosan, az önkéntesség figyelembevételével. A Magyar Néppárt tulajdonképpen a magyar közgondolkodás egy sajátos irányát, a „harmadik utas” gondolatot kívánta tovább vinni és megjeleníteni a politikai életben. Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokon jelen volt, de sem itt, sem később nem tudott meghatározó erővé válni. A szóba jöhető okok között érdemes megemlíteni, hogy a harmadik utas koncepció mindvégig viszonylag szűk értelmiségi csoport sajátja volt, a 20. századi magyar történelemnek kevés pillanata volt, amikor az ezt képviselő párt jelentős befolyást tudott gyakorolni. Ilyennek tekinthető az 1945-ös földreform, amely végeredményben a parasztpárti koncepciót tükrözte. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a Magyar Demokrata Fórum kezdetben szintén erős népi vonalat képviselt, ilyen értelemben vetélytársként vehető számba, ráadásul éppen emiatt is sok esetben találhatunk személyi összefonódást a két szervezet között. Márton János ügyvezető elnököt 1990. január 20-án az a Fekete Gyula követte az elnöki székben, aki alapítója, majd elnökségi tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak.
 
A párt az 1990-es országgyűlési választásokon mindössze a szavazatok 0,75%-át érte el,12 ami a saját maguk támasztott elvárásokhoz képest hatalmas kudarcot jelentett. Bár az őszi helyhatósági választásokon néhány helyen sikerült polgármesteri és képviselői mandátumokat szerezniük, az 1994. évi országgyűlési választásokon már nem indultak.
 
Fotón: Kanyar József, a Veres Péter Társaság alelnöke beszél a Nemzeti Parasztpárt megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos emlékülésen, amelyet a szerveződő Magyar Néppárt és a Veres Péter Társaság tartott az MTA kongresszusi termében. Az asztalnál a szónok mellett Für Lajos (j2) és Salamon Konrád (j1) történészek. (1989. június 10.)

Forrás: retorki.hu

(2022.06.11.)