A Recski Szövetség megalakulása – RETÖRKI OLVASÓSZOBA

Mikor lehetett először nyilvánosan írni és beszélni a recski táborról? Melyik volt az első rendezvény, amit a volt internáltak tartottak? Mikor alakíthattak érdekvédelmi szövetséget Magyarországon és ennek milyen külföldi előzményei voltak?

Végül kik lettek a Recski Szövetség vezetői? A szövetség megalakulásának évfordulóján erről olvashatnak a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum  munkatársának, Marschal Adrienn írásában.
 
A Kádár-korszakban Nagy Imre, az 1956-os forradalom vagy a szovjet csapatok itt állomásozása mellett számtalan egyéb tabu létezett. Ezek közül az egyik volt az 1950–1953 között működött recski tábor, melynek közelében egy kőbányában több mint 1700 embert dolgoztattak internáltként, vagyis törvényes bírósági ítélet nélkül. A tábort a nehéz fizikai munka, az itt lévők hermetikus elzárása, a folyamatos éhezés és az ÁVH-s őrök részéről tanúsított kegyetlen bánásmód tette hírhedtté.
 
Létezéséről már a Rákosi-korszakban tilos volt írni és beszélni, mivel az onnan 1953-ban szabadulókkal külön nyilatkozatot írattak alá arról, hogy nem mondhatnak semmit a táborban történtekről, mert az „állami titkot” képez. Ez a viszonyulás a Kádár-korszakban sem változott, így évtizedekig semmi sem jelenhetett meg a táborról Magyarországon. Ezzel ellentétben külföldön viszont napvilágot láthattak az egykori recski rabok visszaemlékezései, például 1962-ben Faludy György könyve is. Sőt egy szinttel továbbmenve 1981-ben San Bernardinoban a Recski Kényszermunkatábor Volt Rabjainak Nemzetközi Képviselete is megalakult.
 
Magyarországon a nyolcvanas évek második feléig kellett várni arra, hogy fokozatosan ledőljön a tabu és írni, majd nyilvánosan beszélni is lehessen az internálótáborról. Az első Recskről megjelent írás 1986-ban a Mozgó Világban kapott helyet, mely Javorniczky István Zimányi Tiborral készített interjúját közölhette le. Az első nyilvános rendezvényt, A recski munkatábor foglyai című dokumentumműsort pedig csak két évvel később, 1988. május 19-én a Jurta Színház épületében tarthatták meg.
 
Ez áttörte az addigi hallgatás falát és megadta az érdekvédelmi szervezet megalakításának lendületét is. Így társaik rövidesen meghívókat küldtek ki a volt internáltaknak a következő szöveggel: Kedves barátaim!. … Nem tehetünk mást, minthogy sorsunkat a magunk kezébe vesszük és megalakítjuk a Recski Szövetséget a volt recski kényszermunkatábor rabjainak érdekképviseletét. Célunk a volt recskiek, a volt internáltak teljes körű rehabilitációjának elérése.” Ezt követően 1988. szeptember 16-án, a Budai vendéglőben tartották meg a Recski Szövetség alakuló ülését. Bár az állambiztonság mindvégig figyelte a Jurtában tartott rendezvényt és az alakuló ülést is, de ekkor már nem akadályozta meg azok megtartását. 
 
A szervezet elnökéül ezen az ülésen Kéri Kálmánt, főtitkárának pedig Zimányi Tibort választották meg. A hét főből álló vezetőség tagja lett továbbá: Böszörményi Géza, Kaas Ervin, Pártay Tivadar, dr. Ráczkövy Andor és Ruby Frigyes. A Recski Szövetség alapszabálya szerint a következőket tűzte ki célul maga elé: ”A Szövetség célja: Recski kényszermunkatábor létesítésével elkövetett törvénytelenségek kivizsgálása és mindennemű hatásának felszámolása, az áldozatok teljes körű rehabilitálásának elérése. Biztosítékok teremtése annak érdekében, hogy a törvénytelenségek ne ismétlődhessenek meg.
 
A Szövetség feladata: A recski kényszermunkatábor élő és holt tagjainak felkutatása, nyilvántartásba vétele, Érdekeik képviselete a hatóságok és a tömegkommunikáció felé. Előadások, színházi estek, nyilvános alkalmak rendezése, dokumentumok gyűjtése és kiadása a törvénytelenségekkel kapcsolatban. A magyar társadalom eseményeinek figyelemmel kísérése. Küzdelem a tiszta magyar közéletért. A magyarság – beleértve a határon túli magyarságot is – érdekeinek képviselete. A magyar közösséget foglalkoztató sorskérdésekben állásfoglalás kifejtése.”
 
Majd utolsó lépésként a politikai életbe is bekapcsolódhattak a volt recskiek. Miután választási együttműködést kötöttek a Magyar Demokrata Fórummal, Kéri Kálmán és Zimányi Tibor felkerült az MDF országos listájára és az 1990-es választások során bejutott a parlamentbe. Így az egykor tabuként kezelt tábor internáltjai ezután már az Országgyűlésben képviselhették volt társaik és a többi meghurcolt érdekét.
 
Forrás: retorki.hu/olvasoszoba

 
(2022.09.16.)