Egy emigráns munka hazatérése – RETÖRKI KALENDÁRIUM

1989. január 1-jén Magyarországon is megjelenik Méray Tibor életrajza Nagy Imréről.

Az 1956-os események kutatására és a hivatalos állásponttól eltérő tudományos értékelésére Magyarországon egészen a rendszerváltás időszakáig nem kerülhetett sor – írják a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár oldalán.
 
A Kádár-korszak ugyan – a Rákosi-féle időszakkal ellentétben – nem várta el a rendszerrel való teljes azonosulást és a párt által alkotott narratívák lelkes ismételgetését, ám ez nem jelentette a hivatalos értékeléssel szembeni kételyek hangoztatásának lehetőségét. 1956 tudományos minősítése egészen 1989-ig megkérdőjelezhetetlenül „ellenforradalom” maradt – az első évek silány kommunista propagandamunkái és a hasonló színvonalú Fehér Könyvek megszületése után a forradalommal kapcsolatos dokumentumokat „szigorú kutatási zárlat alá vonták”.
 
A rendszerváltás időszakában elsősorban nem az itthon született, „asztalfiókban maradt” munkák kerültek napvilágra, hanem a nyugati emigráció írásai tértek haza. E „hazatérés” különös és különleges jellegéről ’56 kutatásának egyik meghatározó alakja, Rainer M. János a következőképpen fogalmazott: „A hazatérő könyvnek […] elő- és utószava van. Általában több… […] Előszó. Előszó a magyar kiadáshoz. A fordító megjegyzései. A hazai kiadás elé. Dátummal, aláírással. Benne a »sztori«: valamikor, valahol – nem itt – megírtam egy könyvet: a magyar forradalom történetét. Eltelt 10, 20, 30 év – a műveknek »előélete« lett, többnyire büntetett (kiadták, elkobozták, a szerző nem kapott vízumot stb.).” Az országot 1956 novemberében elhagyó Méray Tibor Nagy Imre élete és halála című munkája is így és ekkor „tért haza”. A munka alapjául szánt művet 1957-ben kezdte írni, amikor a forradalom alatti miniszterelnök még életben volt. Az angol nyelven, először Londonban (1958), majd New Yorkban (1959) megjelent mű Tizenhárom nap, amely sokkolta a Kremlt. Nagy Imre és a magyar forradalom címmel jelent meg. Utóbbit egy évvel később követte a francia változat (Nagy Imre, az elárult ember, 1960). A kötet eredeti nyelvén, magyarul először 1978-ban, az Újváry Sándor-féle müncheni Griff kiadásában kerülhetett az emigráns magyar közösségek kezébe. E kötet természetesen különbözött az idegen nyelvű megjelenésektől: míg azokban főleg a forradalom és szabadságharc napjaira fókuszált, addig a magyar változatban bőven kitér Nagy Imre 1956 előtti életére, különösen 1953 és 1955 közötti miniszterelnökségének éveire. Azt ugyanakkor hangsúlyozta: tartalmi átdolgozást nem végzett rajta, hiszen a könyvet magát is egy korszak dokumentációjának szánta. A szövegben új elemként magyarázó lábjegyzeteket helyezett el, és egy-két, a korban megjelent visszaemlékezés megállapításaival (Kopácsi Sándor volt budapesti rendőrfőkapitány, Hegedűs András egykori miniszterelnök vagy Veljko Micsunovics, Jugoszlávia moszkvai nagykövete) egészítette ki a mondanivalót.
 
Ez utóbbi, Münchenben kiadott kötet lett a több mint egy évtized múlva Magyarországon is megjelenő kiadvány(ok) alapja. 1988-ban a Modor Ádám vezette Katalizátor Iroda nevű szamizdat kiadó adta ki a kötetet, elősegítve egyik fontos céljának megvalósítását, a nyugati magyar emigráció munkásságának magyarországi bemutatását. A változó időket és módszereket mutatta, hogy míg a Katalizátor ezer példányban adta ki a könyvet, addig 1989 tavaszán a Bibliotéka Kiadó és Kisszövetkezet kiadásában ugyanaz a munka már százezer példányban jelent meg. Utóbbi csak egy rövid utószóban különbözött az 1978-as, Griff-kiadástól. Az utószóban a szerző – a magyarországi változásokra is utalva – a következőképpen fogalmazott: „Sohasem kételkedtem abban, hogy ez a könyv egyszer magyar földön is megjelenik. Legfeljebb azt nem tudtam, hogy megérem-e. Megértem. Több mint harminc évig kellett rá várnom. Megérte. A mag, melyet ’56 ültetett el, fává növekedett. Ágain gyümölcs van. Le kell szakítani. Megérett.”
 
A könyv fogadtatása meglehetősen pozitív volt: az értékelések ’56-ot tekintve alapműnek, a legjobb Nagy Imre-életrajznak nevezték. A miniszterelnök politikáját ugyan több helyen bírálja (elsősorban azért, mert nem volt kellően határozott a párton belüli dogmatikusokkal, a Rákosi-féle vonal képviselőivel szemben), ugyanakkor érezhetően erkölcsileg kimagasló államférfinak tartja. A szubjektivitás – már csak a személyes ismeretség miatt is – kitapintható, ugyanakkor művéhez komoly, akkor fellelhető forrásanyagot is használt. A hazai Fehér Könyvek mellett – amelyek ellentmondásaira és torzításaira elsősorban a per értékelése során mutatott rá – Nagy Imre többek között Kardos László, Göncz Árpád és Regéczy-Nagy László segítségével kicsempészett dolgozataiból is merített. Az egykori keményvonalas bolsevik, a koreai háborúról elrettentően nevezetes tudósításokat küldő újságíró 1954-ben, a Szabad Nép szerzőjeként szegődött az akkori kormányfő hívévé, részese volt a pártlap „lázadásának”. 1957 novemberében, Nagy Imre és társai jugoszláv nagykövetségről való elrablása után hagyta el az országot. 1962-től szerkesztette Párizsban a magyar emigráció egyik legjelentősebb lapját, az Irodalmi Újságot. 1989-ben nemcsak a könyv, de szerzője is hazatért: Nagy Erzsébet, a volt miniszterelnök lánya felkérte, hogy beszéljen az újratemetés alkalmából, a Rákoskeresztúri köztemetőben. Méray fogadása kevésbé volt zökkenőmentes, mint szellemi termékéé: a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában Csurka István, az MDF alapítója Méray sötét, Rákosi-korszakbeli múltját kifogásolva – emigráns tevékenységét ugyanakkor elismerve – emelt szót a tervezett felszólalás ellen.
 
Méray Tibor könyve nem az egyetlen 1956 újraértékelését lehetővé tevő, eredetileg az emigrációban megjelent szellemi termék volt, amely a rendszerváltás sodrában immár hivatalosan, az itthoni magyar közönség gondolkodását formálhatta. Szintén ebben az időszakban jelent meg a baloldali angol történész, Bill Lomax kötete (Magyarország, 1956), Molnár Miklós forradalomtörténete (Egy vereség diadala), valamint Király Béla visszaemlékezése a második világháború utáni évekre (Honvédségből néphadsereg).
 
Forrás: kronologia-archivum.retorki.hu
 

 
(2023.01.01.)