Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


A Politikai Foglyok Szövetségének megalakulása – RETÖRKI KALENDÁRIUM

A szervezet alapításakor két célt fogalmaztak meg. Az egyik, hogy igazságtételt szeretnének, a másik pedig, hogy hosszú távon megbékélésben, nemzeti egységben és a más szervezetekkel folytatandó konstruktív párbeszédben gondolkoznak.

A Rákosi- és Kádár-korszak tömeges bebörtönzéseit követően csak a rendszerváltoztatás éveiben vált lehetővé, hogy az addig tabuként kezelt témákról, így az 1956-os forradalomról, Nagy Imréről, a diktatúra üldözötteiről, a politikai foglyokról nyíltan lehessen beszélni. Ekkor alakulhattak meg hazánkban a volt elítélteket tömörítő szervezetek is – olvasható a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár Kronológia rovatában.
 
Elsőként 1988. május 17-én a Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) jött létre, mely tagjainak egy része a Nagy Imre perben elítéltek és hozzátartozóik közül került ki. Másodikként 1988. szeptember 16-án a Recski Szövetség alakult meg, mely a recski kényszermunkatáborba internáltakat tömörítette. Harmadikként szervezték meg a Politikai Foglyok Szövetségét, a POFOSZ-t. Utóbbi megalakulásának volt hazai előzményei is, hiszen már az 1956-os forradalom napjaiban megalakult Volt Politikai Foglyok Országos Szövetsége és Magyar Politikai Foglyok Bajtársi Szövetsége néven ismertté vált szervezetek, melyek azonban a forradalom leverése miatt csak néhány napig működhettek.
 
A Kádár-korszak idején kiszabaduló politikai foglyok a társadalom perifériáján éltek, nem kaphattak képzettségüknek megfelelő munkát, sem pedig jogosítványt, nem utazhattak külföldre és továbbra is megfigyelték őket. E retorziók miatt a magyarországi politikai foglyok a rendszerváltoztatásig csak külföldön alapíthattak szabadon érdekvédelmi szervezeteket.
 
Magyarországon a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége 1989. február 19-én Fónay Jenő budapesti lakásán alakult meg, alapító tagjai: Fónay Jenő, Forgács Ferenc, Győri Tibor, Hősz Dezső, Kováts Tibor, Kissné Kósa Magdolna, Ormándy József, Ostorházi László, Vanek Béla és Virág János voltak. A szervezet elnökévé az 1956-ban halálraítélt Fónay Jenőt, elnökhelyettesévé pedig a szintén halálra, majd másodfokon életfogytiglanra ítélt Forgács Ferencet választották meg.
 
A szervezet alapításakor két célt fogalmaztak meg. Az egyik, hogy igazságtételt és nem bosszút szeretnének, a másik pedig, hogy hosszú távon megbékélésben, nemzeti egységben és a más szervezetekkel folytatandó konstruktív párbeszédben gondolkoznak. Mindemellett szerették volna elérni az egykori érintettek nyilvántartásba vételét, az elhunytak emlékének megőrzését, cím és névtár elkészítését, valamint támogatni a tudományos ülések szervezését és az ezekkel kapcsolatos kutatásokat.
 
Politikai fogolynak az 1945. április 4. után elítélteket és az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvétel miatt szabadságvesztésre vagy halálra ítélteket, a Rákosi-korszak internáltjait és a kulák perekben elítélteket tekintették, őket várták rendes tagjaik közé. A külföldön élő volt sorstársak és az itthoni hozzátartozók tiszteletbeli rendes tagok, míg a szövetség céljaival egyetértők, és azt anyagilag, illetve erkölcsileg támogatók pártoló tagok lehettek.
 
Az alapszabály szerint a szövetséget a három évre választott, hétfős végrehajtó testület irányítja, az elnököt a tagok évente, maguk közül választják. A POFOSZ másik szerve a parlament, mely évente egyszer, novemberben ülésezik. Itt fogadják el az alapszabályt, a költségvetést, a végrehajtó testület beszámolóját, továbbá választják meg és hívhatják vissza annak tagjait. Mivel az alapszabály megfogalmazására egy hónappal Pozsgay Imre 1989. január 28-ai nyilatkozata után került sor, melyben először nevezték a párt részéről népfelkelésnek 1956-ot, így a konszenzus érdekében ebben a dokumentumban is ezt a kifejezést használták.
 
A szervezet létrejöttének hírét pár nap alatt eljuttatták a Szabad Európa Rádióhoz is, ahol közzétették a megalakulásról szóló nyilatkozatukat. „Kedves Barátaink! Budapesten február 19-ikén megalakult a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége. Címünk: 1027, Budapest, Frankel Leó utca 7. földszint 1. Támogatásodat és aktív részvételedet várjuk. Kérjük, hogy az általunk nem ismert címeken található elítélteket és a hátrányosan megkülönböztetetteket értesítsd, és közöld velük címünket. Erősítsük egymást mindnyájunk jogvédelme és nemzetünk demokratikus kibontakozása érdekében. Jelentkezzetek! A szövetség nevében: Fónay Jenő és Forgács Ferenc.” A hazai sajtóorgánumok közül egyedül a Magyar Hírlap írt a POFOSZ megalakulásáról.
 
A tagság száma hónapról-hónapra gyarapodott, s miután 1989 júniusában már több, mint 100-an szorongtak Fónay Jenő Frankel Leó utcai lakásában, júliusban kiutaltak számukra hat irodát a XIII. kerületi Frangepán utca 50–56. szám alatt. Ekkor már több mint ezren léptek be a szervezetbe, Fónay Jenő nyilatkozata szerint a tagkönyv kiosztásának napján, 1989. június 17-én már 1318 tagjuk volt, és további 157 új tag jelentkezett. A tagság gyarapodása azt is eredményezte, hogy megyei szervezeteket alapítottak, 1989 szeptemberében már hat ilyen vidéki szervezet működött, valamint 1989. december 19–20. között megtartották a POFOSZ első kongresszusát is a Baross utca 61. szám alatti volt pártszékházban.
 
A POFOSZ a rendszerváltoztatás során leginkább az őket közvetlenül érintő kérdésekben hallatta a hangját, megalakulását követően három nyilatkozatot is kiadott. Az elsőt 1989. április 26-án, melyben állást foglalt a Nemzeti Megbékélési és Elszámoltatási Bizottság programja mellett, vagyis kifejezte igényét arra, hogy beleszólhasson az igazságtétel kérdésébe. A második, július 5-ei nyilatkozatukban egyrészt elhatárolódtak az 1989 áprilisában megalakult Politikai Foglyok Bajtársi Szövetsége nevű szervezettől, másrészt az 1956 után külföldön alakult POFOSZ-tól is. A harmadik, szintén 1989 júliusában kiadott nyilatkozatukban az MSZMP október 23-a ünneppé nyilvánításával kapcsolatos nyilatkozatát üdvözölték, valamint mindenkit a közös ünneplésre hívtak fel.
 
A szervezet nemcsak nyilatkozatok révén nyilvánította ki véleményét, hanem 1989. október 12-étől saját lapot is indított A Hon címmel. A beköszönő cikket, a lap felelős kiadója, Fónay Jenő írta: „Eredmény! Óriási, kimondhatatlanul nagy eredmény, hogy napjainkban már kimondani is majd mindent lehet, mi több politikai foglyok saját lapunk hasábjain szólhatunk. Ezek a gondolatok kavarognak bennem, amikor az a cél vezérel, hogy köszöntsem az olvasót. Az együttérzőt, aki talán velem örül, az ellenkező nézeteket vallót, aki talán bosszúsan könyveli el magában, hogy íme, egy újabb fricska, már a politikai ellenfelek, a politikai foglyok is lapot indítanak, hogy újabb és újabb valóságokkal izgassák majd a megnyugvást amúgy sem érző társadalmat.”Az orgánum kettős céllal indult, egyrészt hogy a volt elítéltek megoszthassák a történeteiket, másrészt pedig hogy kifejthessék politikai állásfoglalásukat. Az újság A3-as méretben, 12 oldalon, fekete-fehér hetilapként jelent meg. Bár az első számokat 10 ezres példányszámban adták ki, a lap mégis nagyon rövid életűnek bizonyult, létrejötte után alig két évvel, 1991-ben megszűnt.
 
Az írásos megnyilvánulások mellett a szervezet tagjai jelen voltak a fontosabb, őket érintő országos eseményeken is. Nagy Imre és társai újratemetését elsősorban a TIB szervezte, itt Fónay Jenő a temetőben, a jövőben felállítandó emlékmű alapkőletételénél mondott beszédet. Október 23-a kapcsán viszont kezdeményezőleg léptek fel, s több egyeztetést tartottak, amire minden jelentős párt és szervezet képviselőjét meghívták. Vezető szerepüket azonban nem fogadták el, így alakult meg az Október 23-a Bizottság, mely 22 egyenrangú tagszervezetből, köztük a POFOSZ-ból állt. Fónay Jenő végül az 1989-es első, szabad október 23-ai ünnepségen így szólt az egybegyűltekhez. „Ma '56 igazságával azt követeljük, hogy a Magyar Köztársaság a nép boldog, független állama legyen, nem csak papíron, hanem a valóságban is. Mi harminchárom éven át emlékeztünk, a börtönrácsok mögött, elnémítva évtizedekig. De mindig ki mertük mondani halálba küldött legjobbjaink utolsó szavait: éljen a független, szabad Magyarország!” Továbbá a szervezetet bevonták több, az igazságtétel és a kárpótlás kérdésével foglalkozó bizottság munkájába is. Így tagjai lettek a Független Rehabilitációs Bizottságnak és 1990-ben az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának is. Mindez azt mutatta, hogy mint elítélteket képviselő szervezetet elismerték a POFOSZ-t.
 
Az érdekképviselet mellett szeretettek volna önálló politikai erővé is válni, ez azonban nem sikerült; az Ellenzéki Kerekasztal tagjai közé sem vették fel őket. Bár a Fővárosi Bíróság 1990. február 23-án bejegyezte a POFOSZ-t politikai pártként, valamint kaptak saját irodát és anyagi támogatást is, mégsem tudtak önálló politikai pártként indulni a választásokon. Így vezetői nem kerültek be a parlamentbe sem.
 
Mindennek ellenére mégis nagyon jelentős eredményeket értek el, hiszen az országban élő volt elítéltek, internáltak, kitelepítettek számára hatalmas változást jelentett az, hogy ezentúl nyilvánosan elmondhatták történeteiket, kiállhattak érdekeik képviseletéért, és ha más pártok színeiben is, de ezentúl bejuthattak a parlamentbe.
 
Forrás: kronologia-archivum.retorki.hu
 
Fotón: Fónay Jenő 1991 novemberében, az MDF Népi-Nemzeti Körének rendezvényén a Bem téren
 (2024.02.19.)