A Duna Kör 1986-os környezetvédelmi sétájának feloszlatása

A sok esetben még a nagy sztálini természetátalakítási terv ideológiáján szocializálódott magyar pártelit hosszú időn át tántoríthatatlan volt az 1980-as évek emblematikus eseményévé vált bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítésének kérdésében. Az évtized közepétől egyre többen ellenvéleményüknek adtak hangot, az ügy legelkötelezettebb szószólója az 1984 során szerveződött Duna Kör lett.

Bár egy, a Dunára tervezett hidroelektromos erőmű létesítéséről már az 1950-es években tárgyalások kezdődtek Magyarország és Csehszlovákia között, a két ország csak 1977. szeptember 16-án írta alá a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer közös megépítéséről és üzemeltetéséről szóló államközi szerződést – olvashatjuk Tóth Judit tudományos munkatárs írását a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár honlapjának Olvasószoba menüpontjára kattintva.
 
Az elektromos áram termelése mellett a hajózási lehetőségek javítását, az árvízvédelmet és regionális fejlesztést is célzó beruházás indítása azonban a gazdasági nehézségek miatt késlekedett. A hatalom mindeközben hírzárlatot rendelt el, csak a pártvezetés által engedélyezett információk kerülhettek a nyilvánosság elé. Ennek ellenére egyre többen aggályaiknak adtak hangot. A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása megfelelő környezeti hatástanulmány hiánya miatt már 1983 decemberében javasolta a munkák felfüggesztését, de civil szerveződések is mind markánsabban hallatták hangjukat. Közülük legjelentősebb volt az 1984 során alakult Duna Kör. A szervezet az egyoldalú tájékoztatás felszámolása érdekében 1984 decemberétől terjesztette a Duna Kör Hírei című kiadványát, de tevékenységükről rendszeresen beszámolt a Beszélő is. A magukat „KÉKEK”-nek is nevező civil szervezet röplapokon keresztül is igyekezett felhívni a figyelmet a beruházás környezetkárosító hatásaira, és szorgalmazta az ezeket a kérdéseket középpontba állító nyilvános vitát. Működésükre a nemzetközi közvélemény is felfigyelt, és 1985. október 9-én egy nemzetközi bizottság a Duna Körnek ítélte az 1985. évi alternatív Nobel-díjat. A hírről ekkor viszont idehaza nem tudósíthatott a média, a magyar lapok csak három évvel később számolhattak be róla.
 
A Duna Kör 1986. január 18-án nemzetközi sajtókonferenciát rendezett a budapesti Zöldfa étteremben, ahol bejelentették, hogy február 8-án környezetvédelmi sétát tartanak a Batthyány tértől a Margitszigetig. Közzétették továbbá a magyar és külföldi környezetvédők közös nyilatkozatát, amely szerint minden demokratikus és békés eszközt felhasználnak a beruházás megvalósítása elleni tiltakozásként. Abból kiindulva, hogy a hatalom nem bojkottálta, illetve nem élt megtorlással a sajtótájékoztató miatt, úgy vélték a séta ügye sem fog retorziót kiváltani. Néhány nappal a kitűzött időpont előtt azonban a kör pár tagját – köztük az egyik prominens alapítót, Vargha Jánost is – beidézték a rendőrségre. A hatósági fellépés következtében február 6-án a kör a séta elhalasztása mellett döntött. Ennek ellenére – vagy mert nem értesültek az esemény lemondásáról, vagy mert tudatosan határoztak így – 8-án délelőtt fél 12 tájban mintegy 200-250 magyar és osztrák környezetvédő gyülekezett a Batthyány téren. A megjelenteket néhány dunakörös igyekezett meggyőzni, hogy térjenek haza, majd 12 körül ők is elhagyták a teret. A hatósági fellépésre ekkor került sor, rátámadva a kisebb távozó, időseket és gyermekeket is soraiban tudó csoportokra. Több fiatalt gumibottal ütlegeltek, rugdostak, néhányukat előállították, de könnygázt is bevetve durva erőszakot alkalmaztak az osztrák környezetvédők egy közel 60 fős csoportjával szemben is. A megtorlás a következő napokban kihallgatásokkal folytatódott, illetve több gimnazistának is kellemetlenségei voltak az iskolában.
 
A pártállam felügyelte média ugyan nem számolhatott be az eseményről, a Beszélőn kívül csak az emigráns sajtó adott közlést a történtekről. A hír azonban így is terjedt, a hatóság brutális fellépése megdöbbentette a közvéleményt, és nem csupán idehaza. Az Európa Parlament 1986. március 13-án határozatban tiltakozott a történtek miatt, és felszólította a magyar kormányt, hogy vessen véget a Duna Kör zaklatásának, illetve tegye lehetővé, hogy szabadon végezhessék munkájukat. Kérte továbbá a magyar mellett a csehszlovák kormányt is, hogy a Duna Kör tudományos érvei alapján vizsgálják felül a vízlépcsőrendszer terveit, de felszólította a beruházást finanszírozó Ausztriát is, hogy ne vegyen részt az építkezésekben.
 
Mind az 1986-os, mind az azt megelőző és követő eseményekről érzékletes képet fest Csillag Ádám Dunaszaurusz (1988) című két részes dokumentumfilmje.

 
Fotó: A séta és a suhogó gumibot. Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986. március 30. – 1986. április 6. 2.
 
Forrás: retorki.hu/olvasoszoba
 

(2023.02.08.)