Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


„Még mindig ég!” – Csengey Dénesre emlékezik a RETÖRKI

Szervezőkészsége, a népiekkel rokon írói elkötelezettsége, szónoki tehetsége ösztönösen vitte a közélet, a késő Kádár-kor szétfeszülni készülő politikai világa felé.

Csengey Dénes alakja nélkül elképzelhetetlen az 1989–90-es rendszerváltozás. Elképzelhetetlen nélküle a visszaemlékezés is, hiszen személye egybeforrasztja a fiatal, de a középkorúakkal tartó, páratlan intellektussal rendelkező, a nemzeti tábort erősítő, de az ellenoldal által is elismert művészi és szónoki karaktert – írja Halmy Keve Kund a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár  tudományos segédmunkatársa.
 
Aki hallotta úgy érezhette, egyszerre szólal meg hangján a 19. és a 20. század. Izzó, poétikus lendülete, néha önemésztő kisugárzása, ugyanakkor mindig a problémamegoldást kereső, körültekintő hozzáállása néha még az ellenfeleit is lenyűgözte. Sok felvétel maradt fenn róla, minden megnyilvánulása a fentieket igazolja. 1953-ban született, a középiskola elvégzése után számos munkakörben dolgozott. 1978-tól jelentek meg publikáció, míg végleg kikötött az irodalmi pályán és főállású íróvá vált 1983-ban. Bereményi Géza és Cseh Tamás barátjaként több munkája őrzi kapcsolatuk lenyomatát (pl. „… és most mi vagyunk” – 1983, Mélyrepülés – 1986).
 
Szervezőkészsége, a népiekkel rokon írói elkötelezettsége, szónoki tehetsége ösztönösen vitte a közélet, a késő Kádár-kor szétfeszülni készülő politikai világa felé. Ellenzéki íróként részt vett az 1985-ös Monori Találkozón, majd 1987-ben kulcsszerepe volt a Lakiteleki Találkozón. A Magyar Demokrata Fórum kilenc alapító tagja között volt, majd 1989-től őt is elragadták az események, az ellenzéki politika fő sodorvonalába került. Legemlékezetesebb megnyilvánulása talán az 1989. március 15-i beszéde a Magyar Televízió székháza előtt, ahol hatásos, magasan szárnyaló ünnepi beszéde után Cserhalmi György olvasta fel az ellenzék 12 pontját.
 
1989 sorsfordító évében mindvégig az ellenzéki politika élvonalához tartozott, az MDF szervező és kommunikációs szárnyát erősítette. Emlékezetes kissé magára hagyatott nyilatkozata, amikor a novemberi – köznapi nevén nevezve – „négyigenes népszavazás” kampányában az MDF nevében a szavazás bojkottjára szólított fel. A döntés sikertelenséget eredményezett, de Csengey tettvágya és az MDF lendülete nem tört meg. A Fórum decembertől 1990 tavaszáig, az első szabad országgyűlési választásokig egyre erősödött, majd a párt győzedelmeskedett.
 
Csengey szerepe politikai-szociológiai szempontból rendkívül érdekes volt. Végtelenül közösségi, népi-nemzeti alkata, egy magányos, sehova be nem sorolható küzdőt takart. Lojális volt Antall Józsefhez, tisztelte Bíró Zoltánt, kritizálta, de ugyancsak tisztelte Csurka Istvánt, de a néha radikális véleményalkotása mellett kompromisszumos megoldásokat keresett az „urbánus” táborral is. Mély nyomot hagyott a televízió kamerája előtt zajló személyes beszélgetése Sándor György humoristával, akivel barátokká váltak, és helyenként ellentétes véleményüket is egyeztetni tudták, megtalálták a hőn áhított közös nevezőt. Sándor György rávilágított a mesterségesen szított ellentétre: „Én látom az Ady féle gatyás bamba társat, és látom a csordát is, de nem mondom, hogy az az MDF, és nem mondom azt, hogy a jazzkedvelő, finom, árnyalt, európai az az SZDSZ.”[1]
 
Életmódja túlfeszített volt, a kevés alvás, a stressz, az erős dohányzás együttes jelenléte, és még ki tudja, milyen összetevők vezettek a tragikus 1991. április 8-i naphoz, amikor otthonában, egyedül, váratlanul érte a halál, a hivatalos vélemény szerint szívmegállás következtében. Egy év adatott Csengey Dénesnek a magyar Országgyűlésben, ahol bátor, karakteres felszólalásaival örökre beírta nevét, nemcsak az országgyűlési jegyzőkönyvekbe, hanem a közéleti, politikai emlékezetbe is. A rendszerváltozás egyik jelképes, sőt nem túlzás, korai halálával legendás alakjává vált. Nem lehet csodálkozni, hogy hirtelen távozása óriási frusztrációt jelentett, és találgatásokra adott okot.
 
Szállóigévé lett követelése három évtizede fülünkbe cseng: „Európába, de mindahányan!”
 
Sándor György évtizedekkel később egy felvételen lelkesülten mutatott fel egy öngyújtót, amit Csengey Dénestől kapott halála előtt. Meggyújtotta, és csak annyit mondott: „Még mindig ég!”

 
[1] A beszélgetés elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=HPf_D3vx8mc (utolsó letöltés: 2023.03.19)
 


Forrás: retorki.hu/olvasoszoba
 
(2023.04.07.)