NŐKET, FÉRFIAKAT, GYEREKEKET GYILKOLTAK HALOMRA A KOSSUTH TÉRI SORTŰZBEN

A VÉRES CSÜTÖRTÖK

1956. október 25-én a Kossuth téren békésen tüntető tömeg küldöttséget választott, hogy a Parlamentben adják át követelésüket, de az Országházat védő katonák ezt megakadályozták. A tömeg közben barátkozott az oroszokkal. Az emberek beszélgettek velük, néhányan még az őrt álló harckocsik tetejére is felmásztak. Közben az MDP ülésén tartózkodó Szerov tábornok úgy döntött, hogy személyesen is megnézi, mi történik a Kossuth téren. Testőrségét szovjet és magyar tisztek, valamint egy harckocsi adta. Amikor Szerov azt látta, hogy a tömeg barátkozik a szovjet katonákkal, a levegőbe leadott riasztólövésekre adott parancsot. Ekkor dörrentek el az orosházi zöld parolis ávósok fegyverei is. A Parlament előtt felsorakozott szovjet páncélosok erre válaszképpen a tér szemközti épületeit, a Földművelésügyi Minisztériumot és a Néprajzi Múzeumot, valamint az ott állókat kezdték lőni.

Az Országház előtt október 25-én délelőtt, a forradalom harmadik napján több ezer fős békés, fegyvertelen tömeg tüntetett. Nagy részük az Astoria előtti tömegtüntetésről érkezett, három szovjet tank kíséretében, amelyekre a tüntetők baráti szándékukat kimutatva másztak fel. A tömeg másik részét peremkerületekből érkezett munkások alkották, akik nem tudtak eljutni munkahelyeikre, mert a tömegközlekedés akadozott.

Miközben a tüntetők az Országház felé vonultak, szembehaladt velük egy szovjet harckocsioszlop, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) két, Magyarországra küldött megbízottját, Anasztaz Mikoján és Mihail Szuszlov PB-tagokat, valamint Ivan Szerov KGB-elnököt és Mihail Malinyint, a magyarországi szovjet haderő főparancsnokát szállította. Ők a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) Akadémia utcai székháza felé tartottak, ahol részt vettek a Központi Vezetőség (KV) tíz óra után kezdődő ülésén. A szovjet küldöttek nyomására a KV felmentette Gerő Ernőt pártvezetői tisztsége alól, helyére pedig Kádár Jánost választotta meg.

A forradalom kitörése után megalakult Katonai Bizottság vezetésével Apró Antalt, Dobrev Klára nagyapját, bízták meg, teljhatalmat adva neki „a középületek, hatalmi központok, ha kell fegyveres harc, véráldozatok árán történő megvédéséhez”.

A békésen tüntető tömeg küldöttséget választott, hogy a Parlamentben adják át követelésüket, de az Országházat védő katonák ezt megakadályozták. A tömeg közben barátkozott az oroszokkal. Az emberek beszélgettek velük, néhányan még az őrt álló harckocsik tetejére is felmásztak. Közben az MDP ülésén tartózkodó Szerov tábornok úgy döntött, hogy személyesen is megnézi, mi történik a Kossuth téren. Testőrségét szovjet és magyar tisztek, valamint egy harckocsi adta. Amikor Szerov azt látta, hogy a tömeg barátkozik a szovjet katonákkal, a levegőbe leadott riasztólövésekre adott parancsot. Ekkor dörrentek el az orosházi zöld parolis ávósok fegyverei is. A Parlament előtt felsorakozott szovjet páncélosok erre válaszképpen a tér szemközti épületeit, a Földművelésügyi Minisztériumot és a Néprajzi Múzeumot, valamint az ott állókat kezdték lőni.

Miközben ropogtak a fegyverek és a golyók százszámra osztották a halált, a Báthory utca irányából megjelent egy újabb szovjet harckocsi, amely a Rákóczi-szobornál lévő embereket vette tűz alá. Itt volt a legtöbb halálos áldozat.

Ez a tank már repeszgránátot is lőtt. Még akkor is tüzelt, amikor a Nádor utca felé visszavonult.

Szalay Zoltán ÁVH-alezredes által irányított orosházi zöld parolis ávósok bizonyíthatóan a helyszínen voltak, és lőttek – mégpedig a tömegre. Nőket, gyermekeket, férfiakat, válogatás nélkül gyilkoltak az orosházi államvédelmisek.

A vérfürdőt követően először a forradalmi honvédség Igazság című lapjának október 27-i számában jelent meg az az állítás, hogy a sortűzért a Földművelésügyi Minisztérium épületének tetejéről tüzelő ÁVH-sok tehetők felelőssé.

Dr. Andrásfaly Bertalan 2019-ben a Vasárnap hírportálnak adott interjúban így beszélt a Véres Csütörtökről: 

A bátyámmal 25-én reggel átmentünk Pestre. Valószínű, ugyanazokat a tankokat láttuk meg az Astoriával szemben, a Kossuth utca északi oldalán a járda mellett. Már órák óta nem lőttek, elképzelhető, hogy 23. éjjele óta bezárva, teljesen el lehetett gyötörve a legénység. Akkor az egyik tank, amit fegyvertelenül körülálltunk, – nem lehettem messzebb tőle két méternél –, tornya felnyílt, és kiemelkedett belőle egy elgyötört arcú kiskatona koszos zsebkendőjét felmutatva, jelezte békés szándékát. Valaki oroszul kiáltotta neki: „Nem vagyunk fasiszták! Nem akarunk ellenetek harcolni, csak szabadságot és békét akarunk!” Végigmentünk a Múzeum körúton a Deák tér felé, majd a Báthory utca sarkán keresztül értünk az Országházhoz. Ott vettük észre, hogy utánunk már nem jön a tömeg. Pár ezer ember azért így is volt, de csak később tudtuk meg, hogy a mögöttünk jövők elé álltak tankokkal, és nem engedték, hogy kövessék az Országház elé induló tömeget. A Kossuth tér torkolatánál láttuk, hogy a Parlament lépcsőjénél egy tank áll. Amikor meglátta, hogy jön a tömeg zászlókkal, akkor az ott lévő katonák mind beugrottak a tankba, és ránk irányították az ágyút. Ekkor megtorpant a társaság. Sosem felejtem el: egy eladóköpenyes leány egy magyar zászlót a kezébe vett, és azt mondta: „Gyávák vagytok? Ne féljetek! Gyertek utánam!”. Elindult a tankkal szemben, mi meg utána. A tank pedig nem lőtt!  A tömeg pedig elérte a tankot, és többen közülünk oroszul kiáltozták: „Nem vagyunk fasiszták! Békét akarunk!”. Pár perc múlva több katona is kijött a tankból, akikkel többen oroszul beszéltek. Aztán elénekeltük a Himnuszt. Éneklés közben láttam, hogy három-négy gumikerekű, géppuskatornyos páncélautó jön a Margit-híd felől a 2-es villamos vonalán. A tömeg ekkor a Kossuth tér Rákóczi szobor felőli oldalán állt, a páncélautók megálltak a másik oldalon és a tornyunkat felénk fordították. A megérkezésük után nem sokkal a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről – legalábbis így éreztem –, elkezdtek géppisztollyal lőni! Ropogott a géppisztoly tűz a fegyvertelen tömegre. Az orosz katonák ekkor beugrottak a tankba és fellőttek a Földművelésügyi Minisztérium tetejére! Sokáig látszott a leadott sorozat golyónyoma a homlokzaton. Később tudtuk meg, hogy odavezényelték fel az ÁVÓ-sokat, akik tüzet nyitottak. Az egyéni feltevésem, hogy ezzel nem csak a tömeg szétverése volt a cél, hanem az is: provokálják az oroszokat, hogy lépjenek fel erőszakosan a tüntetők ellen, hiszen ők nem tudhatták, hogy kik lőttek feléjük… Aztán a tank gépágyúja elhallgatott. Ekkor a páncélautók is elkezdtek géppuskákkal tüzelni. Futottunk, én a Rákóczi szobor felé rohantam, ahol a metró készítése miatt egy akna volt, a földhányás mögé akartam lebújni, amikor is valami azt súgta belülről, hogy: „Menjek onnan! Menjek onnan!”. Hallgattam erre az érzésre, és rohantam tovább a Nádor utca felé, mert úgy gondoltam, hogy ha a tömegre lőnek, akkor erre talán menekülni tudok. Be akartam menni egy házba, de be volt zárva. Betörtem az ajtót. Beugrottam, utána meg jöttek az emberek. Akik kint maradtak, azok nagy része lefeküdt, úgy próbált menedéket keresni.
 A páncélautók a nehézgéppuskákkal a fekvő embereket kezdték el lőni. Borzasztó volt.

A Kossuth téri vérengzés fordulópontnak tekinthető a forradalom 12 napos történetében; az iszonyat még eltökéltebbé tette a szabadság ügyéért harcolókat. 

Forrás: hirado.hu, vasarnap.hu, rubicon.hu