110 ÉVE LIMANOVÁBAN HATALMAS GYŐZELMET ARATTAK A MAGYAR HUSZÁROK

A limanovai csata évfordulója egészen 1945-ig nemzeti ünnepnek számított. A csatában mutatott magyar hősiesség nélkül az egész keleti front összeomlott volna. Az itt harcoló Nádasdy huszárok és parancsnokuk, Muhr Ottmár ezredes örökre beírták magukat a magyar hősök névsorába.

A „Nagy Háború" első évében az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai a szerbeket ugyan visszaszorították, de északon a cári betörés megállíthatatlannak tűnt. November végére el is érték a Kárpátokat, ami után az a veszély fenyegetett, hogy a cári sereg katonái Krakkónál áttörik az osztrák-magyar védelmet és elérik Magyarország területét is. Ez pedig valószínűleg Budapest elfoglalását és a Monarchia fegyverletételét jelentette volna. A magyarok számára is tragikus végkifejlet a többi között azért sem következett be, mert volt egy magyar huszárokból álló lovashadosztály, amely a túlerővel és az ellenség modernebb felszereléssel dacolva végig hősiesen küzdött a csatatéren és sikerült meghátrálásra kényszerítenie az ellenséget. Mindez fordulópontnak ígérkezett a háborúban: a cár „gőzhenger" megállt, és az egész vonalon lassan visszaszorult. Ennek köszönhetően a Monarchia hadserege elegendő teret nyert, hogy fellélegezhessen és erőt gyűjtsön a további harcokhoz.

A magyar katonák a világháború szinte minden frontján jelen voltak, de mind közül kiemelkedik a galíciai kisváros Limanowa (magyarosan szimpla vé-vel írjuk) melletti csata. 

Történt, hogy Limanova városát a 10. lovashadosztály védte, ide voltak besorolva a Nádasdy huszárok is. A város védelmében rettentő fontossággal bírt a Jabloniec magaslat. Az itt harcoló huszárok emberfeletti hősiességről tettek tanúbizonyságot, a Monarchai csapatai bő három héten keresztül tartották a cári csapatokat. Nem voltak gyalogsági harchoz felszerelve, nem rendelkeztek szuronnyal, ásóval sem.

Foggal, körömmel, ami a kezük ügyébe került azzal vívtak közelharcot a több hullámban rohamozó oroszokkal. A tisztek is sűrűn hullottak, mert személyes példamutatással vezették embereiket.

December 11-én hajnalban Muhr Ottmár vezetésével a Nádasdy huszárok kapták a feladatot, hogy átvegyék a magaslat védelmét. A helyszínre érve Muhr látta, hogy az állásaik már alig tartják magukat, az ellenséges áttörés már csak idő kérdése. Gyorsan döntött „Előre fiúk! Éljen a király!” kiáltással rohamra vezette embereit a túlerőben lévő kozákok ellen. Az 54 éves hadfi rohanni kezdett az ellenség felé, emberei halálos elszántsággal követték. Pusztító közelharc alakult ki, amiben a huszárok miután kilőtték golyóikat, puskatussal verekedtek tovább, vagy, ha a földön találtak valami használhatót, azzal...  

Muhr bácsi, ahogy a legényei szólították, elesett. A szeretett parancsnok halálát látva huszárai kettőzött erővel verekedtek tovább és győztek. A magaslatot megtartották, az előretörést megállították. A Vörös ördögök, ahogy a kozákok nevezték a huszárokat, győztek.

A csatában mutatott magyar hősiesség nélkül az egész keleti front összeomlott volna. Az itt harcoló Nádasdy huszárok és parancsnokuk, Muhr Ottmár ezredes örökre beírták magukat a magyar hősök névsorába.

A limanovai csata évfordulója egészen 1945-ig nemzeti ünnepnek számított.

A dicső győzelem emlékét a II. világháborút követő négy évtized próbálta teljesen elfeledtetni, így aztán kevesen ismerhették meg a magyar huszárok történetét. A rendszerváltást követően már több irodalmi és filmes alkotás is készült. Utóbbiak közül a legfrissebb a Zrínyi Katonai Filmstúdió 60 perces dokumentumfilmje, amely korabeli források, képek, helyszíni felvételek, katonai hagyományőrzőkkel megjelenített csatajelenetek és nem utolsósorban személyes visszaemlékezések révén állít emléket katonáink hősiességének.

Forrás: honvedelem.hu, ma7.sk