CINIZMUS VS CSELEKVŐ REMÉNYKEDÉS
Az immár hagyományos péntek reggelek Orbánnal olyanokká váltak, mint annak idején a vasárnapi újságos reggelek voltak. Persze más tartalommal, más politikai helyzetben, más lehetőségekkel.

Nem a statisztikai számok az érdekesek, hanem hogy bízzon az ember a rádió mellett abban a másik emberben, aki ott a stúdióban, történetesen a miniszterelnök.
Hogy azt érezzem, nekem személyesen üzen.
Nekem a nyugdíjasnak, hogy megkapom a számomra nagyon sokat jelentő 13. havit, és mert megkapom, elhiszem, hogy a miniszterelnököt érdekli a Karcag külsőn élő Kovács Jánosok sorsa is.
Elhiszem, hogy a családok, a kisebb vállalkozások boldogulásának érdekében jön, megy, tárgyal, egyezkedik, megállapodik, keres befektetőket, köt szerződéseket.
Van, hogy konfliktusba kerül, mert éppen követeli a jussát, beleszáll a vitába, amiből vesztesen vagy győztesen kerül ki.
Van, hogy dicsérik, van, hogy szidják. Ilyen közegben működik.
Minden ilyen reggelen egy összefoglaló jelentést, s adott időszakról egy számvetést hallhatunk.
Az ő értelmezésében nyilván arról, hogy mi történik a politikában itthon s a világban, s a gazdaságban.
Summázva, hogy a mi országunk politikai, gazdasági potentátjai, hogyan viszonyulnak mindehhez.
S én a hallgató eldöntöm, osztom vagy nem osztom a véleményét.
Elgondolkodom, hogy jó-e ez így nekem.
S ha igen a döntésem, nem dőlök be a cinizmust, a reménytelenséget terjesztőknek.
Mert remény és célok nélkül nem érdemes reggelente felkelni. Ne a gerendatöréskor szálkakeresőkre hallgassunk!
MAGYARORSZÁG MINISZTERELNÖKÉVEL JANUÁR 31-ÉN KÉSZÍTETT RÁDIÓINTERJÚT IDE KATTINTVA HALLGATHATJÁK MEG.
Papolczy Gizella