HABCSÓK - LEZSÁK SÁNDOR LEGÚJABB KÖNYVÉNEK DEDIKÁLÁSA

Lezsák Sándor, József Attila-díjas író, az Országgyűlés alelnöke, a 96. Ünnepi Könyvhéten, június 14-én 11 és 12, valamint 15 és 16 óra között a Vigadó téren, a 6-os pavilonnál dedikálja a Kairosz Kiadó gondozásában megjelent új kötetét.

Szakolczay Lajos irodalomtörténész, irodalom- és művészetkritikus ajánlása:

BÉKE VELÜNK!

 

Lezsák Sándor, a színpadnak is tudora költő, újra és újra boldogság-katedrálist akar építeni. Történelemből, szavakból, legendákból. És abból a meggondolásból, hogy hátha kijózanodik a világ, vége lesz az öldöklésnek. A kard egyszer csak ki fog egyenesedni, s itt az ideje, karóként fog szolgálni a virágültetvényben. Háromszáz évre álmodja vissza magát, Berethalomra, a történelmi Királyföld valaha szászok lakta településére. Még nem hallja, mert csak később fog bekövetkezni, a csaknem szomszéd Segesvár csatazaját, de igen, hallja a lélekdörömbölést. Azt a figyelmeztető jelet, amellyel Esperes uram a válni készülő házaspárt akarja kijózanítani.

     A „majdnem brutális komédiában”, miként a Habcsók alcíme mondja, a történelem avval tiszteltetik meg, hogy a szereplők a hátukon hordják. Nehéz, görnyesztő teher. Viszont saját énjük fölszabadításában, hipp-hopp, kibújnak alóla. Ugyan „a zaklatott földi világ csapdájában” van minden, a szociológiailag pontosan körülírt helyzetben – 1697. június 15-én, szombaton játszódik a cselekmény –, egy habkönnyűnek tetsző játékkal, mégis a magánélet édes-bús zűrzavara kerül a középpontba: férfi és nő (apa és anya) válást elkerülendő csatája.

     A fáma szerint, állítólag bizonyíték is van rá, Berethalmon háromszáz évig mindössze csupán egy válás történt. Tán csupán azért, mert az erdélyi szász evangélikusok fölöttébb tisztelték az Isten előtt megkötött – ég és föld összeérésében pecsételt – kapcsolatot? Nyilván ez is közrejátszott az egymáshoz való tartozás erősségében. Ám az unikumot – a világon egyedül álló helyzetet – a többtornyos erődtemplom tornyában lévő, kovácsoltvassal pántolt tölgyfaajtó mögötti helyiség, a válószoba jelentette. A híres szerelem-börtön. Hat hétre – a tragikomédiában ez két hétre szelídül – ide zárattak be a válásra készülők. A két főszereplő, a négy gyerekkel dicsekvő Martin fazekas, és felesége, a tányérokat, bokályokat írókával díszítő Berta. A rab-körülmények – egyetlen párna, egy egyszemélyes ágy, egy tányér, egy pohár, a méterhosszú nyelét tüzes szegek szegélyezte egyetlen evőeszköz, kevés étek – a veszekedőket, az erre-arra féltékenykedőket arra kényszerítették, hogy béküljenek meg egymással. A többi szereplő – az Esperes úr és felesége, Szattyán szárazkáplán, Strázsa szökött katona, Pilla szakácsnő, Dr. Madárcsőr – mind alájátszik eme furcsa komédiának.

     És Lezsák Sándor itt van elemében. A jellemrajzai utolérhetetlenek, a csöndes mélabút székely furfanggal vegyítő beszédében – a költői csönd hahotákkal ötvöződik – a legnagyobb lódítás is igaznak tetszik. Berta többek közt azért is szenved leckéztető férjétől, mert egy ismeretlentől megvette Luther Márton gyerekkori koponyáját. Strázsa és Pilla, hogy beteljesüljön a boldogságuk, el fog jutni a magyariak földjére. Mező-Örsre.

     A Mi Atyánk-at imádkozóknak mondja az Esperesné: „Belül, a lélekben visszhangozzon minden szó”. A boldogság-katedrálist építő Lezsák is ehhez tartotta magát.

                                                                                                                        Szakolczay Lajos

Forrás: nepfolakitelek.hu
(2025.06.05.)