Gutenberg-univerzum, Zuckerberguniverzum - nem említhetők egy napon
Megjelent a Rendszerváltó Archívum, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum folyóiratának karácsonyi száma

A Rendszerváltó Archívum főszerkesztője, Nagymihály Zoltán és felelős szerkesztője, Házi Balázs a szerkesztői előszóban arról értekezik, hogy jelenleg a vírus idején mindenhez, így a kultúrához való viszonyulásunk is változik. Az elmélyülés és a külső bezártság akár elő is segítheti bizonyos termékek (könyv, zene, film) fogyasztását, ugyanakkor a teltházas koncertek, a színházi előadás vagy egy-egy mozifilm bemutatójának egyszeri és megismételhetetlen élményéről jelenleg le kell mondanunk.
Éppen ezért – hangoztatják - érdemes egy pillantást vetni arra, hogy a harminc évvel ezelőtti változások mennyiben alakították át a magyar kulturális életet.
Átfogó képre nem törekedtek, sőt a terjedelmi korlátok miatt nem is törekedhettek.
Arra is rátértek, hogy az állítólag asztalfiókba száműzött munkák nem kerültek elő tömegével 1990-ben, a szellemi függőség helyére anyagi – és helyenként más irányú ideológiai – függések léptek, és igazán azt sem érezhetjük, hogy minden tekintetben kiléptünk volna a nagyhatalmi kulturális gyarmatosítás béklyói közül. A pártközpont kétségtelenül nem „szól le”, hogy mit szabad vagy nem szabad írni, mit lehet és mit nem kimondani vagy eljátszani a színpadon, milyen stílusú képzőművészeti vagy zenei alkotásokra mutatkozik politikai szükségszerűség és/vagy igény. Léteznek ugyanakkor anyagi érdekek, egyedül üdvözítőnek kikiáltott kulturális trendek, melyek árnyékában mintha eltünedezne a rendszerváltás hajnalán áhított „saját út” (Bíró Zoltán) megtalálásának igénye.
Halmy Kund Stagnálás vagy devalválódás? c. tanulmányában részleteket közöl egy 1990-2020 közti kulturális állapotfelmérésből,melyben kitér a könnyűzenére, a táncalkalmakra, a kiállításokra és az olvasási szokásokra.
A szerző a könnyűzenéről azt írja, hogy „az nem állítható, hogy az élőzenés koncertek száma a kilencvenes években kimagaslóan megnőtt, hiszen a nyolcvanas években, valamint attól visszafelé még inkább virágkorát élte a műfaj. Annál inkább szembetűnő, hogy miként kezdett a kétezres években fogyatkozni e műfaj energiája. Még 1997 és 2002 között volt egy nagy „blues revival”, azt követően, ha nem is síri csönd, de a nagy erőkkel teret nyerő elektronikus tánczene (mely nem azonos a hasonló célú, hangszeres diszkó zenével) térhódításba kezdett.
És mi van a tánccal?
A 2010-es években a legtöbb esetben már az ún. „ciki” kategóriába esett a tánc. 2018-ban nehéz volt Budapesten megfelelő táncos szórakozóhelyet találni (a bárokat, a „lötyögésre” csábító szűk terű belvárosi helyeket nem számítom komoly tánchelynek). A külvárosi nagy diszkók régen bezártak. A társasági kultúra megváltozott, a társas érintkezés teljesen más lett 25 év leforgása alatt.
Az olvasás, a könyv helyzete a legmeglepőbb.
„Tapasztalati alapon bátran kijelenthető, hogy a nyomtatott írások olvasásának csökkenése az internetfogyasztás bővülésével magyarázható. Ez – hiába vannak ellenvéleményen a technológiai cégek és képviselői, pártolói – kimondottan a tartalmi értékek rovására történik. Az elmélyült, hosszas olvasás hiányzik, a belső lecsapódás és az örömteli átadás (valódi megosztás) eltűnik, így oda a varázs. Hiába terjedt el, hogy a „Gutenberg-univerzumhoz” hasonló a „Zuckerberguniverzum”, a két technikai vívmány (jelesül a könyvnyomtatás és a Facebook) nem említhetők egy napon. A Facebook-világ diverzitása felfoghatatlan, robbanásszerű, és nagyobb léptékű esemény, mint a könyvnyomtatás lassú elterjedése, tehát hatása elvitathatatlan, de a minőséghez való viszonyuk kétségtelenül ellentétes. Míg a könyvek a már kanonizált, de addig elérhetetlen többlettudást kínálták (eleinte a kiváltságosoknak), addig az internetes információáramlás és terjesztés ellentétesen hat.
Nagy Dóra a Történelmi filmek identitásképzése Magyarországon 1945-től napjainkig c. tanulmányában leszögezi, hogy „nagyon sok történelmi téma maradt azonban még feldolgozatlanul, kibeszéletlenül. A hazai filmek nem kezdték el feloldani a Kádár-korszak ellentmondásait, nem mutatták be a rendszerváltás szereplőit, történéseit. A rendszerváltás óta nem készült film a két világháború közötti Magyarországról, de nagy nemzeti tragédiánk, Trianon és a határon túli magyarság történetei sem kaptak kellő filmes feldolgozásokat. A traumatizálás és a nemzeti sorsdrámák mellett nem igazán készültek olyan filmek, amelyek erősítik a nemzeti önbecsülésünket. Elmaradtak a magyar nemzet dicsőséges korszakairól, eseményeiről és alakjairól szóló filmek. Megdöbbentő, hogy milyen ritkák az életrajzi alkotások.”
A folyóiratban olvasható még:
Juhász-Pintér Pálnak Fekete Gyula munkásságáról szóló tanulmánya, Halzl József 1956-os naplójának részlete, és Szeredi Pál tollából az Előkészületek a Magyar Írók Szövetsége 1981. december 12–13-án megtartott közgyűlésére c. tanulmány.
(A Rendszerváltó Archívum nyomtatott példányban januártól megvásárolható az Andrássy út 100. alatti székházban.)
m.a.
(2020.12.20.)