Akaraterőből első

Antal-Ferencz Ildikó: Kilőve a Holdra – Szekeres Pál, a háromgyermekes vívó - könyvajánló

Interjúkötet jelent meg a lakiteleki Antológia Kiadó gondozásában a 93. Ünnepi Könyvhétre Kilőve a Holdra - Szekeres Pál, a háromgyermekes vívó címmel, amelynek főszereplője az olimpiai bronzérmes, háromszoros paralimpiai bajnok vívó.

Vannak emberek, akiknek küldetésük van. Igen, ez nagy szó, mert megkérdezhetik, sőt jogosan megkérdezhetik, hogy kitől kapták. A válasz, hogy a Jóistentől. Ilyen küldetéses ember Szekeres Pál is, a könyv főszereplője. 1991. április 22-én történt, hogy Regensburg és Passau között felborult a magyar tőrvívó-válogatott kisbusza. A baleset következtében a Szöulban olimpiai bronzérmet szerző Szekeres Pál, olyan súlyosan megsérült, hogy örökre kerekesszékbe került. Parasportolóként tért vissza, és ő lett a világon az első sportoló, aki olimpián és paralimpián is érmet tudott szerezni. S ahogy a könyvben megjegyzi „még ott a kórházban arra jutottam, hogy Isten nélkül nem kapok magyarázatot a balesetemre. Istennek valamilyen szándéka kell, hogy legyen velem. Valamiért én így leszek jobb, több, hasznosabb az emberiség számára. És hogy miért éppen én? Mert én elbírtam. A balesetem előtt helyet cseréltem egyik vívótársammal a buszban és ezzel átvállaltam az ő keresztjét, amit ő nem bírt volna el. Én átvállaltam elestem tőle, de aztán képletesen fel is álltam. A balesetemre csak egy megnyugtató magyarázat van. Van egy misszió az életemben, amit csak így tudok megvalósítani.
Ha én elfogadom, ami történt és meglátom benne a lehetőségeket, akkor lehet egy szép, megnyugtató, kerek, boldog életem és a missziót is be tudom teljesíteni.”
 
Szekeresnek a vívás lett gyermekkorában az első sportja és egyben az utolsó, hiszen másban nem próbálkozott. Kisiskolásként kezdte 1976-ban, szakosodáskor pedig a tőrözőkhöz került. Egyre feljebb lépett a ranglistán, és el volt keseredve, hogy az 1983-as junior világbajnokságon szereplő csapatból kihagyták. Teljesen összetört. Édesapja tanácsára összeszedtem magát, és egy év múlva már a felnőttekkel mehetett volna a Los Angeles-i olimpiára. A szocialista országok bojkottja miatt ez ugyan meghiúsult, másutt azonban egymás után jöttek a sikerek: nyertek Universiadét, megverték a verhetetlennek kikiáltott olasz csapatot, majd a franciákat, és komoly, nagy versenyeken vettek részt. 1988-ban megnyerte a Martini-kupát Franciaországban, s feljött a világranglista második helyére. Megnyerték a Hét nemzet csapatversenyt is, ősszel pedig kijutottak a szöuli olimpiára. Ott a férfi tőrcsapattal bronzérmet szereztek.
Minden sportoló évekre előre tervez, s ha sikert ér el, tervezi, mi lesz a következő lépés. Szekeres is így volt ezzel. Álmokat szövögetett, évekre be volt táblázva; egy váratlan fordulattal azonban egy pillanat alatt minden megváltozott. A bonni világkupáról jöttek hazafelé 1991-ben, a sofőr teljes erőből nyomta a gázt, és idegesen rángatta a kormányt. A busz hátuljában ült, s egyszercsak éktelen zajra figyelt fel. A következő pillanatban egy szántóföldön landolt. A szemét nem tudtam kinyitni, a karját nem tudtam mozgatni, eltört a gerince, a medencecsontja és az összes bordája. A lába merevgörcsbe került, s helikopterrel, eszméletlen állapotban vitték egy német kórházba. Kvázi életmentő műtéten esett át, majd hét hónapi kórházi ellátás következett. Mindez egy szépen indult sikertörténet után. Neki nem azt mondták az orvosok, hogy készüljön fel a halálra, hanem azt, hogy készüljön fel egy másfajta életre. Először fellázadt, ami érthető. Majd valahogy, titokban Isten szólt hozzá.
 
Szekeres a balesete után egy évet adott magának, hogy teljesen megtanuljon új módon élni. Egy éven belül befejezte a TF-et, és nyert egy Európa-bajnokságot, valamint egy paralimpiai aranyat Barcelonában. Sport szempontjából neki semmilyen hiányérzetem nem volt, csupán annyi változott, hogy nem pontosan az a közeg vette körül, mint korábban. Aki pedig tud vívni állva, az ülve is tud küzdeni – csak egy kicsit a taktikán kell változtatni.
 
A könyvből kiderül, hogy átalakult hősünk énképe, s ahhoz, hogy elfogadja magát ebben az állapotban, szüksége volt a sikerre. Új, elérhető célokat kellett kitűznie maga elé. Az új küzdőmezőt a sportban a kerekesszékes vívóbajnokságok jelentették. A többszörös világbajnoki, Európa-bajnoki, valamint három paralimpiai arany és három bronzérem jellemzi a baleset utáni sportteljesítményét.
 
Kitérnek Szekeres Pál közéleti szerepvállalására is. A második parlamenti ciklus vége felé Lezsák Sándor felkérésére elindult az országgyűlési választásokon az MDF színeiben. A parlamentbe ugyan nem került be, a kampány során azonban többször kifejthette nézeteit a fogyatékos emberek védelmében. Ekkor találkozott Deutsch Tamással is, aki sportminiszterként 1998-ban felkérte, hogy vállaljam el a fogyatékosok sportjáért felelős helyettes államtitkári pozíciót. „Ez ugyanazon a napon történt, mint amelyen feleségem közölte, hogy gyermeket várunk. Úgy éreztem, ez már sok a jóból ….”
A második Orbán-kormányban már a sportpolitikáért felelős helyettes államtitkári posztra nevezték ki, majd az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteri biztosa lett. 2020-ban választották újra az Amputáltak és Kerekesszékesek Nemzetközi Sportszövetségének (IWAS) Kerekesszékes Vívó Bizottságának élére.
 
Szekeres Pál életútja mindenki számára példaértékű lehet, bár magát nem tartja példaképnek, az ő pályája erőt adhat azoknak az embertársainknak, akik a legjobban rászorulnak.
 
Éppen ezért találóan írja Lezsák Sándor költő, író, politikus a könyv hátsó borítóján, hogy „Szekeres Pál engem is arra tanított, hogy az ember az életben sokszor ütközik olyan akadályokba, amiket testben és lélekben leküzdeni rendkívüli erőforrást igényel. Számomra Pali örökös bajnok marad, mert nem csak a páston, de az élet minden területén, a megpróbáltatások után is győztes volt, lesz és győztes marad.”
 
m.a.
(2022.06.21.)