Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13



Bartók Béla újratemetése – a RETÖRKI megemlékezése

Egyik legnagyobb és legismertebb zeneszerzőnk, Bartók Béla hamvai csak 1988-ban, halála után 43 évvel térhettek haza. A július 7-i újratemetés körülményeit a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum munkatársa, Tóth Judit írása járja körül.

„Nem jött, már nem jöhetett. Haza a halhatatlan zene és a halhatatlan példa jött.” – írta Bartók Béláról Für Lajos a „Ne bántsd a magyart!” című kötetében. Az érzékeny lelkű, mély humanista Bartókot taszította a háborúba sodródó Európa, és emiatt inkább az Amerikai Egyesült Államokba ment. Ugyan nem végleges szándékkal hagyta el hazáját, ennek ellenére már nem tért, nem térhetett vissza Magyarországra. Tóth Judit írása.
 
Bár az 1940. októberi elutazása után mintegy háromnegyed évvel Bartók már azt írta egy levelében fiának, hogy „haza kéne utaznunk, akármiféle is a helyzet odaát. Ennek a hazamenetelnek magasabb szempontból ugyan ne örüljön senki, mert nem sok haszna lesz belőle senkinek sem. Az értelme? Ha már mindenütt rossz, akkor inkább otthon van az ember.” Erről a kinntartózkodása további részében sem tett le, sőt, ahogyan az minden róla szóló megemlékezésben elhangzik, még a betegségtől gyötörten is azt írta „pedig én is szeretnék hazamenni, de végleg”. Ez a szándéka életében már nem teljesülhetett, hiszen a New York közelében levő Ferncliff temetőben eltemetett Bartók hamvai csak halála után 43 évvel térhettek haza.
 
Az 1945. szeptember 26-án elhunyt zeneszerző földi maradványainak hazahozatala már a hatvanas évek elején felvetődött. Politikai akadálya nem lett volna, hiszen az állampárti vezetés egyáltalán nem gátolta, a Politikai Bizottság már 1963. augusztus 27-i ülésén hozzájárulását adta, ám családi részről merültek fel aggályok. Míg Bartók idősebb fia, ifj. Bartók Béla támogatta a gondolatot, mostohaöccse, Péter ellenezte azt.
 
A későbbiekben két komolyabb kezdeményezés is indult a hamvak hazahozatalára. Első ízben a Művelődési Minisztérium és a Külügyminisztérium 1980-ban Bartók Béla születésének 100. évfordulójára készülve próbálkozott a hazahozatallal, majd négy évvel később a zeneszerző halálának 40. évfordulója közeledtén Kocziha Miklós New York-i főkonzul állt elő újabb javaslattal. Ez utóbbi alkalommal már nem csupán Péter, hanem ifj. Bartók Béla is vonakodott. Fordulat csak 1986-ban következett be, és döntésüket az örökösök 1987. szeptember 7-én a Művelődési Minisztériumban hivatalosan is bejelentették. A Politikai Bizottság is tudomásul vette 1987. december 1-jei ülésén a család szándékát, majd az újratemetés megszervezéséhez ifj. Bartók Béla bevonásával egy munkabizottság felállításáról is határoztak.
 
A zeneszerző fiai ragaszkodtak hozzá, hogy az újratemetésre unitárius egyházi szertartással a Farkasréti temetőben kerüljön sor, ahová egykor Bartók édesanyját és feleségét is elhelyezték.
 
Az újratemetés dátumáról és a hamvak hazahozatalának mikéntjéről a Politikai Bizottság már az 1988. március 22-ei ülésén döntést hozott, így a szertartás időpontját július 7-ére tűzték ki.
 
A közvélemény tájékoztatására, az újratemetés bejelentésére Bartók Béla születésnapjára időzítve került sor. Az MTI által kiadott hivatalos közleményt már március 24-én este ismertették a Magyar Rádióban és a Televízióban, majd a közlemény 25-én a reggeli lapokban is megjelent, így például a Népszabadság címlapján hozta le azt.
 
Az előzetes tervek szerint a hamvak először Franciaországba érkeztek volna, de végül június 30-án a dél-angliai Southamptonban léptek velük először európai földre, ahol aznap este díszünnepséget tartottak a város egyetemén. A megemlékezés résztvevőihez üzenetet intézett Köpeczi Béla volt művelődési miniszter, valamint Bartók egykori tanítványa, Solti György karmester, sőt maga a brit kormányfő, Margaret Thatcher is. A miniszterelnök hangsúlyozta: „Bartók Béla századunk legnagyobb zeneművészeinek egyike volt, s muzsikája szülőhazája, Magyarország határain jóval túl is emberek tömegeinek jelentett örömet és ösztönzést. Géniusza világszerte hírnevet szerzett a magyar kultúrának. Megtiszteltetésnek érzem […] hogy ezzel az üzenettel kifejezhetem tiszteletemet Bartók munkássága iránt, s megemlékezhetem arról, hogy földi maradványait az Egyesült Államokból Southamptonon át szállítják haza, magyarországi örök nyughelyére.”
 
Bartók hamvai július 1-jén este érkeztek Franciaországba, a Queen Elisabeth II. óceánjáró 18.30 órakor ért partot Cherbourgban. Az északfranciai város kikötőjében és főterén a francia trikolór mellett a magyar lobogót is felhúzták. A Bartók Béla hamvait szállító gépkocsi július 3-án délelőttre már a Német Szövetségi Köztársaságba jutott, a határon fekvő Kehl városba, ahonnan Münchenbe indultak vele tovább. Mind Franciaországban, mind az NSZK-ban ünnepélyes keretek között várták a zeneszerző földi maradványait, amelyeken a fogadó országok prominensei mellett hazai küldöttek is jelen voltak. A legnagyobb szabású rendezvényre ugyanakkor Bécsben került sor, ahol július 4-ére Bartók-emlékünnepséget szerveztek. 
 
A Külügyminisztérium Protokoll Főosztálya a július 5-ei Bécsből történő indulástól a július 7-ei szertartás egészére egy nyolc oldalas forgatókönyvet készített. A hamvakat tartalmazó koporsó 12 óra 30 perckor Hegyeshalomnál lépte át a magyar határt. Minden bizonnyal ezek lehettek a legmegrendítőbb pillanatok, hiszen, miközben a hamvakat szállító Mercedes átgurult a határon, a zeneszerző magyarországi búcsúhangversenyén ráadásként elhangzott Elindultam szép hazámból kezdetű népdal csendült fel. A Himnusz hangjait követően pedig Sinkovits Imre szavalta el Ady Endre A föl-földobott kő című költeményét, majd Czibere Tibor művelődési miniszter mondott beszédet. A határtól díszkísérettel szállították tovább a hamvakat Budapestre, és a Magyar Tudományos Akadémia aulájában ravatalozták fel. Az ottani, fél hatkor kezdődő díszünnepségen Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke volt a főszónok. Másnap, július 6-án ezrek rótták le kegyeletüket a ravatal előtt.
 
Bartók koporsóját hosszú útján fiai, ifj. Bartók Béla és Bartók Péter kísérték végig, amíg július 7-én, a 3 órakor kezdődő szertartás keretében végső nyughelyére nem került a Farkasréti temetőben.

 
Budapest 1988.július 7. A Farkasréti temetőben végső nyughelyére kísérték Bartók Béla hamvait. A sírnál Újfalussy József az MTA alelnöke (középen) vett végső búcsút a zeneszerzőtől. MTI Fotó: Kleb Attila
 
Forrás: RETÖRKI Facebook oldala

(2022.07.07.)