Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


A tizennégy segítőszent

A 14–15. században, Európa középső területein gyakran feltűnt egy sajátos képtéma, egy csoportkép, melyet a tizennégy segítőszent néven illetett és ábrázolt a hívők közössége. A csoportot tizenegy férfi és három női szent alkotja: György, Balázs, Erazmus, Pantaleon, Vid, Kristóf, Dénes, Cirjék, Ákos, Euszták, Egyed, Alexandriai Szt. Katalin, Antiochiai Szt. Margit és Borbála.

A tizennégy segítőszent (latinul Quatuordecim Auxiliatores, Quattuordecim Advocati, németül Vierzehn Nothelfer) a Krisztus utáni első századok keresztény vértanúi, akiket együtt hívnak segítségül.
 
A hagyomány szerint ezek a szentek a haláluk előtt ígéretet kaptak Istentől, hogy a hozzájuk fordulókat nagy bajokban megsegíthetik. A tizennégyes szám valószínűleg az apostolokra is utal, Jézus tizenkét apostolára, valamint Pálra és Barnabásra, akik közbenjárását együttesen is kérték.
A kultusz a vallásos gyakorlatban még a 20. század első felében is élt, mára azonban csak ritkán találkozhatunk a nyomaival. Emléknapjuk július 12.
 
Kultuszuk német földről a nagy pestisjárvány (1347–52) idején terjedt el s virágzott Közép-Európában. Híres búcsújáróhely a németországi a Vierzehnheiligen bazilika Bad Staffelsteinben. Kápolnákat, oltárokat, ispotályokat szenteltek a tiszteletükre. A 15. században fogalmazták meg a tizennégy segítőszent officiumát (tisztségét, szolgálatát).
 
Csoportos ábrázolásuk szintén a 15. századtól terjedt el Európa-szerte. Általában egy központi alak: Szűz Mária a gyermek Jézussal, vagy az Úr Jézus, illetve a helyhez kötődő szent körül ábrázolták őket, attribútumaikkal.
A tizennégy segítőszent kultusza a 15. század második felében, különösen utolsó két évtizedében érkezett Magyarországra. Radó Polikárp (bencés szerzetes 1899–1974), egy kassai misekönyvbe jegyezve miséjük szövegét is megtalálta.
 
A történelmi Magyarországon három középkori központja volt: Kassa, Lőcse, Sopron. Jelen volt még e kultusz Besztercebányán, Garamszentbenedeken, Bártfán. A mai Magyarország területén azokon a településeken találhatunk segítőszent-ábrázolásokat, amelyekben jelentős lélekszámú német lakosság élt vagy él, pl. Győrben, Soroksáron, Pilisborosjenőn, Pilisvörösváron, Nagytevelben, Villánykövesden, Szendehelyen.
 
A tizennégy segítőszent csoportjában valamennyi emberi problémára, betegségre találtak megfelelő közbenjáró szentet, akinek legendája, élettörténete hordozott olyan mozzanatokat, amelyek alapot adtak egy szorult élethelyzetben a segítségkérésre.
A középkorban a háborúk, a természeti csapások és a járványos betegségek tizedelték az embereket. Keresve a segítséget az élet bajaira, a felmerülő problémákra, bizalommal fordultak a tizennégy segítőszent felé.
 
Ez a törekvés emlékeztet a tizennégy segítőszent kultuszára. A mai világ ugyancsak számtalan veszélyt hordoz. Ezért a hívő közösségekben ma is vannak, akik bajaikban a tizennégy segítőszent közbenjárást kérik.
 
Forrás: Wikipédia, Magyar Kurír
 
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma, 2022.07.14.)