Görög tragédiáktól a japán kabukiig. A budapesti Körszínház rövid története

A Nyári Körszínház 1958-ban nyitotta meg kapuit a Városligetben. 2000. óta azonban már csak az épület helyén felállított emléktáblából tudhatjuk, hogy ezen a helyen működött egykor ez a megannyi említésre méltó előadásnak helyet adó létesítmény. A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum munkatársa, Rácz Nóra írása röviden összefoglalja a különleges színház történetét.

Kazimir Károly, a Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színházrendező nevéhez elválaszthatatlanul kapcsolódik a Nyári Körszínház, amely 1958-ban nyitotta meg kapuit a Városligetben. A Jókai Színház, majd később Thália Színház néven ismert társulat nyári játszóhelye volt.
 
A Körszínház Kazimir Károly kezdeményezésére jött létre. A színház megnyitásakor két klasszikus görög drámával várta a közönséget: Szophoklész Antogonéját és az Oidipusz királyt játszották, Zsolnay Zsuzsával és Básti Lajossal a főszerepben. A Körszínháznak 1958-tól otthont adó városligeti pavilon, amely az Építésügyi Minisztérium érdekeltségébe tartozott, eltért a megszokottól. A korban világszerte divatosnak számító körszínpad megoldásával kísérletezett Kazimir Károly. Kivitelezésében a színpad nem teljesen zárt kört alkot, a közönség három oldalról üli körbe. A negyedik oldal az a fix pontja az előadásnak, ahonnan a színpadi játék kiindul. Formája valamelyest hasonló a görög színpadéhoz és a shakespearei híres Globe Színház deszkáihoz, ám mégsem azonos velük. Ebben a különleges épületben láthatta a közönség az Antigoné görög tragédiát és az Oidipusz király oratóriumszerű, főként a színészek hangjára bízott előadását. Ezzel a megoldással a rendező nem akart a megszokott színházi keretek között maradni. Inkább alkalmat teremtett a körszínpad használatára, a nézők befogadókészségének próbára tételére. A körszínpad különleges kialakításának köszönhetően a nézők és a színészek között szinte megszűnt a határ, így az előadás nem csak a térhatást érte el, hanem egyenesen bekerült a közönség terébe. Ez a színészek számára is egy újszerű kihívást jelentett, mivel három irányba kellett játékukat kiterjeszteniük. A nézők teljesen más élményt kaptak, mint ami eddig megszokott volt. A körszínpad előnyei mellett akadt néhány hátránya is. A közönség áthatóbb élményeket kapott az előadás alatt, figyelme hamar lankadt, elfáradt, nehezen irányíthatóvá vált. Több szereplő esetén összpontosítása jobban szétesett, mint egy szokványos színházi előadáson. Ezt az árnyoldalt csak ügyes rendezéssel lehetett némiképp helyreigazítani, így volt ez a Körszínház előadásainál is. Működése alatt szinte az összes produkciót Kazimir Károly rendezte. Kivételt képezett az Örök Amphytrion című darab, melyet Kazán István, kétszeres Jászai Mari-díjas rendező vitt színpadra.
 
Természetesen nem csak antik tragédiákat játszottak nyári estéken a Thália Színház művészei. 1972. július 7-én került először bemutatásra a Csúsingura (A hűséges szolgák kincsesháza, avagy a róninok hűsége) japán kabuki-játék két részben. Az előadáshoz megjelent egy tájékoztató füzet, melyben az érdeklődők olvashattak a japán kabuki színház kialakulásáról és tulajdonságairól. Erről a hazánkban szokatlan és egzotikusnak mondható színházi műfajról megtudhatjuk, hogy a XVII. században alakult ki, elnevezése az ének-tánc-színpadi játék hármasát valósítja meg. A Japánban közkedvelt történet írói negyvenhét, uruk halála miatt bosszút álló szamuráj történetét mesélik el. Kazimir Károly a brosúrában elmagyarázza miért választotta ezt a színházi műfajt: „Nem kuriózumkeresés a célom, de hiszem, hogy nagy színházi kultúrák ablakot nyitnak a világra, ha rövid időre is, okosabbak és remélhetően tehetségesebbek leszünk tőlük.”[1]
 
A japán klasszikus darabon és a görög tragédiákon túl, rengeteg színvonalas előadásra válthattak jegyet a nézők. Többek között műsorra került Shakespeare II. Richárdja, Giovanni Boccaccio Dekameronja és Thomas Mann tollából a Fiorenza (Melyet a Magyar Jégrevű Istvánmezei úti színházépületében tartottak és a mai napig megtekinthető felvételről a legnagyobb videómegosztó honlapon.[2]) Láthatták még a nézők az indiai Ramajana eposzt, valamint a Karagöz török árnyjátékot.
 
Megannyi különleges darab bemutatása után, a városligeti épületben 1990-ig működött a Körszínház. Kazimir Károly egészségi állapotára hivatkozva 1991-ben lemondott a színház vezetéséről. Ettől az évtől a Körszínház épületét évi tízmillió forintért a Globe Színház és Kiállítóterem Kft. vette bérbe. A Körszínház elnevezése ezután Globe Színház lett utalva angliai rokonára és a cég nevére. A bérlők saját költségen a téli hónapokban is használhatóvá alakították az épületet. Ezután már nem csak színdarabokkal találkozhattak a nézők, hanem ismeretterjesztő kiállítások, diszkó és gyermekszínház is működött a létesítményben. 2000. január 11-én a hajnali órákban a városligeti Globe Színház rejtélyes körülmények között lángra kapott és leégett, csaknem egy hónappal a rendező halála után. A szándékos gyújtogatás elkövetőjét a rendőrség azóta sem találta meg, a nyomozást lezártnak tekintik.
 
Felhasznált irodalom:
 
Bogáti Péter: Két Szophoklész-tragédia a Nyári Körszínház műsorán. Élet és Irodalom, 1958. 07. 25. 11.
Dalos László: Oidipusz és Antigoné otthon. Film, Színház, Muzsika, 1958.08.08. 8-9.
Vándor Györgyi: Görög drámák a Városligetben. Munka. A szakszervezeti mozgalom folyóirata. 1958. szeptember
Oidipus vidéken. Esti Hirlap, 1958. 07.31.
B. Dr. Révész Mária: A latin nyelv oktatásának új perspektívái. Felsőoktatási Szemle, 1958. december
garai: Új nyári színház a Szépművészeti Múzeum aulájában. Népszava, 1958. május 31. 4.
Baróti Géza: Szünetben a Körszínház előtt Kazimír Károllyal. Film, Színház, Muzsika. 1958. augusztus 15.
Kovács Béláné: Üdvözlet. Film, Színház, Muzsika. 1958. augusztus 15.
Hámori Ottó: Oidipusz-király-Antigone. Film, Színház, Muzsika. 1958. július 25. 10-12.
 


Forrás: retorki.hu

 (2022.07.19.)