"A SZELLEM NÉPE NEM LEHET GÁLYARAB A REALITÁS KALÓZHAJÓJÁN"

A Csurka István mellett eltöltött két évtized és a Minden, ami van c. többkötetes művének nekem ajánló soraiból merített bátorság adja kezem ügyébe a klaviatúrát.
Igazából sikítani szeretnék.
Boross Péterrel interjút készít egy író. A gyerekkortól az elmúlásig fejezetcímek életmű-interjút sejtetnek. A 94 éves volt miniszterelnöknek az író (Sal Endre) felteszi az obligát kérdést is : CSURKA.
Hogyan ítéli meg?
Boross: Csurka nem értette a nemzetközi kapcsolatokat, sem a kényszerű intézkedéseket, a realitásokat.
ITT A SIKOLY: Csurka nem értette volna a realitásokat?
Ezt a kijelentést szó nélkül hagyni?
Nála jobban talán senki sem értette, de nem fogadta el. Pont ezért támadták, mert nemcsak értette, de a tömegekkel is volt képes megértetni, hogy hazug az a tétel, hogy a végső katasztrófát a realitások elfogadásával lehet elkerülni. Egy 1986-os előadásában elmondja, hogy Magyarország 56-os forradalma révén éppen arról lett híres, hogy megkérdőjelezte a realitásokat, és a kádári aczélos üzletkötésekért cserébe kapott realitások elfogadásának következményeit fel is sorolja: listavezetők lettünk a népességfogyásban, az öngyilkosságban, az alkoholizmusban, s az abortuszban.
Csurka István arra buzdított, hogy próbáljuk megalkotni a magunk ideális jövőjét.
Az emberiséget, ha vitte előre valami, csak az, hogy nem fogadta el a realitásokat. Hogy mindig támadtak olyan célkitűzők, akik nem fogadták el az elfogadhatatlant és a milliók az ő elszánt mozdulataikat követték.
Orbánt én éppen ilyen célkitűzőnek látom, s hiszem, hogy az a két-három millió mellette kitartó szavazó is ezt érezte meg benne.
"Az elfogadott realitásban csak törpék vannak és törpébbek."
Papolczy Gizella