Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


A KATONAORVOSOK FEGYVER NÉLKÜLI KATONAKÉNT, KISZOLGÁLTATVA NÉZTEK FARKASSZEMET A HARCTÉRI HALÁLLAL

A NEMZETI FÓRUM EGYESÜLET ÉS A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM SZERVEZÉSÉBEN EMLÉKEZTEK A HŐSI HALÁLT HALT KATONAORVOSOKRA ÉS ÁPOLÓKRA NOVEMBER 4-ÉN DÉLUTÁN, AZ ÜLLŐI ÚTON ÁLLÓ MAGYAR ORVOS HŐSI HALOTTAK EMLÉKSZOBRÁNÁL.

A nemzeti gyásznap alkalmából tartott megemlékezésen Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy több mint tíz esztendeje a felújított emlékműhöz hozza őket a kegyelet, de tudják, hogy mindenkor meg kell újulni lélekben is ahhoz, hogy megemlékezzenek az 1956-os forradalom és szabadságharc katonaorvosaira, ápolóira. Ezután arról beszélt, hogy „az elmúlt években igaz volt bennünk feszültség, de abban bíztunk, hogy a világ józanabb lesz.”
 
A szomszédunkban az ukrán-orosz háború iszonyatos félelmet, aggodalmat és békevágyat teremtett bennünk, és körülöttünk – fogalmazott az Országgyűlés alelnöke. Egyik kárpátaljai tanár barátja hívta fel arra a figyelmét, hogy az ott élő gyerekek február óta semmilyen háborúsdit nem akarnak játszani. Békességben, nyugalomban, szeretetben akarnak élni.
 
„Amikor emlékezünk 1956 hőseire, katonaorvosokra, ápolókra, akkor gondoljunk az ukrán–orosz háború katonaorvosaira, sebesültjeire, mert a harctéren csak sebesült van, az orvos a szenvedő embert látja, és próbál rajta segíteni” – szögezte le a politikus.
 
A Nemzeti Fórum elnöke felidézte, hogy az orvosok ezt tették ’56-ban is, itt autózott végig unokatestvére, aki orvos akart lenni, ezért ápolta a sebesülteket, majd ezért menekülnie kellett.
 
Beszéde végén Illyés Gyulát idézte, aki szerint a legfőbb bátorság a remény. „Legyünk bátrak!’ – szólította fel a hallgatóságot.
 
Emlékező beszéde elején Gion Gábor a Honvédelmi Minisztérium stratégiai elemzésért és humánpolitikáért felelős államtitkára Jókai Anna sorait olvasta fel: „nincs az embernek olyan nyomorúságos lelki vagy fizikai állapota, amikor ne találna valakit, aki nála még sokkal nehezebb helyzetben van. És óriási erőt ad, ha akkor tudsz is valakinek segíteni.”
Az írónő gondolatai mindennél érvényesebbek ezen a helyen, ahol azokra emlékezünk, akik másokat maguk elé helyezve tették a dolgukat, akár a legdrágábbat, a saját életüket is veszélyeztetve – fogalmazott az államtitkár.
 
„Emlékezzünk orvosokra, ápolókra, sebesültszállító kiskatonákra, a különböző egészségügyi ellátóhelyeken szolgálatot teljesítőkre és mindenkire, aki háborúban vagy forradalom idején a kórházakban, esetleg a városok utcáin segített a sebesülteknek.”
Nagyon sokan voltak- emelte ki, és rámutatott, hogy többen névtelenek maradtak az utókor számára, míg másokat nevükkel őriz meg az emlékezet.
 
„A magyar katonai egészségügy, mint az önálló magyar hadsereg egyik kiemelkedően fontos szakága 1848-49-ben jött létre. A honvédsereg 840 tiszti állományú honvédorvosa Európában olyan egyedülálló egészségügyi ellátórendszert állított fel, amellyel méltán vívta ki a hazai és nemzetközi társadalmi elismerést.”
 
A sebesültek ellátásáról szólva kijelentette, hogy csak a közös célért, közösen dolgozva, a másikkal összefogva lehetett és lehet eredményt elérni ezen a területen.
 
Gion Gábor szerint százezrekkel több halott lehetett volna a világháborúk és az ’56-os forradalom idején, ha önfeláldozó és elhivatott emberek nem gondoskodnak a sebesültekről, akik közül sokan maguk is a harcok áldozatává váltak, „mert nekik céltáblaként mozogva kellett a sebesülteket elszállítani a harctérről”.
Kimondta: a katonaorvosok fegyver nélküli katonaként, kiszolgáltatva néztek farkasszemet a harctéri halállal, ahol a fegyverek kereszttüzében maguk is védtelenek voltak.
 
Végül arra hívta fel a figyelmet, hogy mai nap a nemzeti gyász emléknapja, hiszen 1956-ban ezen a napon pecsételte meg a szovjet invázió a forradalom sorsát, de hazánkban most béke van, amelynek megőrzése mindannyiunk feladata.
 
A beszédet követően a résztvevők katonai tiszteletadás mellett helyezték el koszorúikat és mécseseiket az emlékműnél.
A megemlékezés Szózat eléneklésével és a Magyar takarodó eljátszásával ért véget.
 
Fotó: Demeter Péter

m.a.
(2022.11.04.)