A LEGNAGYOBB RENDEZŐ

KÖSZÖNETET MONDOK A FILM ALKOTÓINAK, BAKOS KATALINNAK ÉS A CSURKA ISTVÁNT MÉLTATÓKNAK, A SZELLEMI HONVÉDELEM TISZTIKARÁNAK: LEZSÁK SÁNDORNAK, BÍRÓ ZOLTÁNNAK, DÖBRENTEI KORNÉLNAK, MEDVECZKY ÁDÁMNAK ÉS UTOLJÁRA, DE NEM UTOLSÓ SORBAN BAYER ZSOLTNAK.


A legnagyobb rendező a Jóisten, nekem megadta azt, hogy Csurka István munkatársa, titkára lehettem már az MDF-ben, amikor megírta a Néhány gondolatot. Annak a mozgalmas félévnek a végére, amikorra kizárták az MDF-ből, és Csurka kimondta, hogy „Szép egyedül”, összekovácsolta sorsunkat. Oly módon is, hogy ő megalkotott egy a nemzetnek szánt túlélő programot, kitűzte a célt, s én teljes erőmből segíthettem annak megvalósulását.
 
Az ő nevére viharos sebességgel gyűltek a támogatók, készen a közös munkára. A feladat adva volt: teret nyitni a kultúra területén a magyar nemzet szellemi hátországában meglévő, elhallgatott és tiltott művek számára. Anyagi alapot teremteni ennek finanszírozására, a Magyar Út Alapítvánnyal, társadalmi keretbe rendezni mindezt, a Magyar Út Körök által, és politikai helyet fogni a parlamentben, közügyek érvényesítésének érdekében, így lett a MIÉP.
 
A Bogdán Emil vezette Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány és a Szentmihályi Szabó Péter, majd Győri Béla vezette Ady segítette a már meglévő hetilapot, Csurka István heti politikai jegyzetének fórumát, majd a havilapot is finanszírozta, ami pedig irodalmi, történelmi tartalmával tűnt ki. A Pannon Rádió frekvenciát nyert, kezdetben a Szabadság térről sugárzott. Adásai hallgatottsága és népszerűsége rendkívüli volt. A Bocskai Szabadegyetemen fajsúlyos előadók foglalkoztak a magyarság sorskérdéseivel, a Bocskai Színpadon elindult a Trianon a magyar költészetben c. előadássorozat, amelyet bátor, tehetséges, a hazafiságukat vállaló színészek, énekesek, vittek sikerre. Ők akkor vállalták az ezzel járó hátrányokat is. Az országot bejáró társulat produkciója már első fellépésével szinte felrobbantotta a keszthelyi színháztermet. Az előadást állva és könnytől csillogó szemmel tapsolta a közönség.
 
Istenem, micsoda évek voltak azok!
 
Ezen nehéz, mégis boldog idők hangulatát hozta elő bennem Bakos Katalin Homo Politicus c. sorozata.
 
A Csurka Istvánról szóló 48 perc minden másodpercét köszönöm a megvalósulását lehetővé tevő támogatóknak, a mű alkotóinak, és a benne megszólalóknak. Az örök barátoknak, a mindig segítőkészeknek, a fáradhatatlan Lezsák Sándornak és Bíró Zoltánnak. A magyar világ általam ismert egyetlen tisztességes liberálisának Kiss Gy. Csabának. A szellemi honvédelem tisztikarából Döbrentei Kornélnak, a szelíd, keresztény Medveczky Ádámnak, és a szívvel lélekkel máig miépes Papp Gyulának.
 
És utoljára, de nem utolsósorban Bayer Zsoltnak. Igen, annak mondok köszönetet, akire én úgy haragudtam valamikor, hogy a nevét sem tudtam kimondani. Ma már meggyőződésem, hogy a mindent is bevállaló újságíróként beskatulyázott Bayer egy tiszta lelkű, őszinte íróember.
 
Íme a Jóisten, a nagy rendező, éppen szívem szomorú napján üzeni, ember ne csüggedj, addig amíg 48 percben ennyi bölcsesség, tehetség, gerinces hazaszeretet, tisztesség és jóság érhető tetten egy karnyújtásnyira tőled, a közvetlen közeledben, semmi sincs veszve!
 
Köszönöm és egyúttal ajánlom, nézzék az emlékműsort ide kattintva február 11-éig, amíg lehet.
 
Papolczy Gizella