Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Köszönjük, hogy éves adójuk 1%-át A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak ajánlották fel!
1%"/




Retörki – Kovács Béla letartóztatása

Mikor tartóztatták le a szovjetek Kovács Bélát? Milyen folyamatok előzték ezt meg? Mi történt vele ezután? A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár Marschal Adrienn írásával emlékezett a kommunizmus áldozataira.

A második világháborút követően hazánk is nemzetközi ellenőrzés alá került. A szovjetekből, angolokból és amerikaiakból álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság felügyelte az országot és a fegyverszüneti feltételek teljesítését a békeszerződés aláírásáig. Mivel ez a szerv szovjet irányítással működött, így a háttérben megindulhatott a szovjet típusú diktatúra kiépítése Magyarországon. Ennek érdekében már 1945 nyarán több miniszter lecseréléséről meggyőzték az Ideiglenes kormányt, mely a békeszerződés feltételeinek teljesítése és az ország stabilitása érdekében egyezett bele ezekbe.
 
Az 1945 novemberében megtartott választásokon a lakosság többsége a demokratikus berendezkedés mellett foglalt állást és 57%-uk a Független Kisgazdapártra adta le szavazatát. A hatalom átvételére készülő és Moszkva támogatását élvező Magyar Kommunista Párt viszont csak 17%-ot kapott. Ekkor egyértelművé vált számukra, hogy bár nemzetközi nyomásra ők is a kormány tagjai lettek, de demokratikus eszközökkel nem fogják tudni átvenni az ország irányítását. Ezért egyik céljuk ezután a kormány többségét alkotó kisgazdapárt minden eszközzel való bomlasztása lett.
 
Ennek érdekében hozták létre 1946. március 5-én a Baloldali Blokk nevű pártszövetséget, s igyekeztek egyre több kisgazda képviselő kizárására rávenni a legnagyobb kormánypártot. Szintén ezt segítette elő, hogy Rákosi meghirdette a „Ki a nép ellenségeivel a koalícióból” jelszavát. Az ennek eredményeként kizárt 20 képviselő ekkor még Sulyok Dezső vezetésével új pártot alapíthatott, Magyar Szabadság Párt néven, mely az 1947-es választásokon is indulhatott.
 
A kisgazdapárt bomlasztását az 1945-től Péter Gábor vezetése alatt álló és fokozatosan kiépülő, későbbi Államvédelmi Hatóság is segítette. 1947 januárjában kezdődött el az első koncepciós per a Magyar Közösség tagjai ellen, ami kapcsán nyolc kisgazda képviselőt távolítottak el a pártból, valamint Mistéth Endre minisztert is felmentették. Ezután a kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát kezdték támadni, mivel állításuk szerint neki tudnia kellett az összeesküvésről. Egyre határozottabb ostrom indult ellene a sajtóban, a kommunisták már a lemondását követelték, s csak mentelmi joga védte meg az őrizetbevételtől.
 
A parlamentben is élénk viták zajlottak a kérdésről, de a mentelmi bizottság végül február 22-én azt a döntést hozta meg, hogy nem adják ki a kisgazda pártfőtitkárt. Ezután a békesség érdekében Kovács Béla beadta lemondását. A kommunisták azonban ezzel sem elégedtek meg, ezért február 24-én olyan megállapodást kötöttek Nagy Ferenc kormányfővel, hogy az állambiztonsági szervek, vagyis a Belügyminisztérium Államvédelmi Osztálya maximum 48 óra időtartamban kihallgathatja Kovács Bélát a Magyar Közösség ügyében, de őrizetbe nem vehetik. Ezt másnap a magyar szervek be is tartották, a kihallgatás végén azonban a szovjetek letartóztatták. Ennek okaként hivatalosan földalatti, szovjetellenes, fegyveres terrorista csoportok alakítását és a szovjet hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében való aktív részvételt neveztek meg. Őrizetbevétele azonban a magyar belügyekbe való nyílt beavatkozás volt, mert két héttel azelőtt, február 10-én megtörtént a békeszerződés aláírása Párizsban, amivel Magyarország visszanyerte szuverenitását. Így a szovjet csapatok ekkortól hivatalosan már csak az Ausztria felé való utánpótlás biztosítása érdekében tartózkodhattak volna hazánkban.
 
Kovács Bélánál letartóztatása után házkutatást tartottak, majd Budapesten a szovjet állambiztonsági szervek épületébe vitték, ahol még hónapokon keresztül tartott a kihallgatása. Ezután 1951-ig Ausztriában, majd 1955 végéig a Szovjetunió, végül Magyarország különböző börtöneiben tartották fogva, csak 1956 nyarán engedték szabadon. Ezen évek alatt az ellene felhozott képtelen vádak bizonyítására kísérletet sem tettek, mivel sem itthon, sem külföldön nem állították bíróság elé. De mindennek ellenére 1952-ben a szovjetek 25 évre ítélték.
 
A kommunisták az ő eltávolítása után is folytatták a kisgazdapárt fokozatos bomlasztását, így 1947. június 1-jén lemondatták a Svájcban tartózkodó Nagy Ferenc miniszterelnököt, majd Varga Béla házelnök is elhagyta az országot. 1948-ban pedig pert indítottak a Földművelésügyi Minisztérium dolgozói ellen, melyben 64 főt elítéltek, valamint további több mint 200 dolgozót bocsájtottak el. Így 1948-ban befejeződhetett a kisgazdapárt felszámolásának folyamata, s sor kerülhetett a kommunista hatalomátvételre.
 
A következő negyven évben az ekkor kiépült diktatúra határozta meg az ország és az itt élők sorsát, ami további törvénytelenségeket, kivégzéseket, koncepciós pereket és ártatlanok meghurcolását eredményezte.
 
Csak a rendszerváltoztatás során lehetett szó arról, hogy többek között a kisgazdapárt is újjáalakuljon, ismét szabad választásokat tartsanak és a megszálló szovjet katonák elhagyják az ország területét. Ezután válhatott kérdéssé, hogy hogyan és mikor emlékezzünk meg a kommunista diktatúra áldozatairól. Végül az erről szóló törvényt 2000 nyarán fogadta el az országgyűlés, azóta február 25. Kovács Béla elhurcolásának dátuma, a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja. 
 
Emlékezzünk és emlékeztessünk!
 


Forrás: retorki.hu/olvasoszoba

 
(2024.02.25.)