Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Köszönjük, hogy éves adójuk 1%-át A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak ajánlották fel!
1%"/




Retörki Kronológia - Az állampárt kétoldalú tárgyalásokba kezd ellenzéki szervezetekkel

Az MSZMP részéről a későbbiekben Fejti György és Pozsgay Imre, míg az EKA oldaláról Antall József, Szabad György, Orbán Viktor és Tölgyessy Péter játszottak vezető szerepet.

A magyar rendszerváltoztatás előszele már a nyolcvanas évek második felétől kezdődően ugyan érzékelhető volt, de ez elsősorban a gazdaság bizonyos mértékű liberalizációjában jelentkezett, a politikai rendszer reformjától az állampárt, és persze elsősorban Kádár János, mereven elzárkózott – olvasható a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár honlapjának  Kronológia menüpontjára kattintva.
 
A politikai rendszer alapvető reformjának szükségessége tehát nehezen tudatosodott a központi hatalmon belül. A megoldandó problémák tudatosításában azonban jelentős szerepet játszott a Fordulat és reform című programdeklaráció, illetve a Társadalmi Szerződés, amelyet a demokratikus ellenzék egy csoportja jelentetett meg a Beszélőben. Ez utóbbi megfogalmazta a létező szocializmus általános válságát és az utóbbi jelszóként is megjelenítette, hogy „Kádárnak mennie kell!”
 
A diktatúra szorítása a rendkívül bonyolult, részben belpolitikai, részben külpolitikai okrendszer következtében folyamatosan lazult, és habár a rendőrség támogatását a szamizdat kiadványok terjesztésének megakadályozásában például még 1987-ben is igénybe vették, az ellenzéki mozgalmak kibontakozása ellen ekkor már nem tudtak mit tenni.
 
Az események sodrában a rendszerváltással szembeni nyitás már elkerülhetetlen volt, amelynek kezdete leginkább két eseményhez köthető, az 1987. szeptember végén megrendezett első lakiteleki találkozóhoz és az MSZMP 1988. májusi pártértekezletéhez. Ez utóbbi Kádár János pártelnökké „buktatásával” ért véget, bár maga a pártértekezlet még mindig az egypártrendszer keretei között képzelte el az ország jövőjét. Még az MSZMP KB 1988. július 13–14-i ülésén is, ahol többek közt az egyesülési és gyülekezési jog törvényi szabályozásáról is döntöttek, a Központi Bizottság csak az egyesülési jog egypártrendszeren belüli szabályozását tartotta elképzelhetőnek.
 
A pártértekezletet követően 1988. december 15-én Grósz Károly vezetésével létrehoztak egy különleges bizottságot, amelynek feladata többek között az alternatív társadalmi csoportokhoz való viszony kidolgozása volt. A munkabizottság tagjai Aczél György, Berecz János, Fejti György és Romány Pál voltak.
 
Az egyesülési jogról szóló törvény elfogadása előtt azonban már jó néhány politikai célú társadalmi szervezet – egyelőre még nem párt – alakult, amelyeket az állampárt vezetése alternatív szervezeteknek nevezett: az Új Márciusi Front felhívását 1988 márciusában fogalmazta meg, de tevékenységét csak szeptember 8-án kezdte meg. 1988. március 30-án megalakult a Fiatal Demokraták Szövetsége, május 14-én a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, szeptember 3-án a Magyar Demokrata Fórum, október 29-én a Nyilvánosság Klub, november 5-én a Független Jogász Fórum november 13-án a Szabad Demokraták Szövetsége, november 18-án újjáalakult a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, december 19-én létrejött a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, 1989. január 9-én újjáalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. Csak ezeket követően, 1989. január 11-én fogadta el az Országgyűlés az egyesülési, illetve a gyülekezési törvényt.
 
Az elsőként említett Új Márciusi Front 1989. január 11-én az MSZMP-nek azt javasolta, hogy a párt kezdeményezze egy ún. Országos Nemzeti Bizottság létrehozását, amelybe különböző szervezeteket és mozgalmakat hívjanak meg azzal a céllal, hogy biztosítsák a képviseleti demokráciába való békés átmenetet és dolgozzák ki annak módozatait és megvalósításának módját. Az MSZMP Központi Bizottsága 1989. február 11-én üdvözölte az Új Márciusi Front kezdeményezését, és az Országos Nemzeti Bizottság felállítása helyett egy olyan politikai egyeztető fórum létrehozását javasolták, amely folyamatos politikai párbeszéddel segítené az új alkotmány és a választásokról szóló törvény kidolgozását.
 
Ez a kijelentés azonban egyelőre csak formális volt, hiszen a vezetés valójában ekkor még nem akart igazi, az alternatív szervezetek számára is elfogadható tárgyalásokat a békés átmenet kérdéseiről. A rendszer reformját visszatartani és megakadályozni már nem tudta, de az egész folyamatot saját kezében és irányítása alatt akarta összpontosítani, saját érdekeinek elsődleges szem előtt tartása mellett.
 
Az MSZMP Központi Bizottságának 1989. február 10-11-én megtartott ülésén elfogadott határozattal végül új szakasz kezdődött a magyarországi rendszerváltás történetében: az MSZMP vezető testülete elfogadta a többpártrendszert, megteremtve ezzel a rendszerváltás lehetőségét. A független szervezetek 1989. február 18-án üdvözölték az állampárt ezzel kapcsolatos állásfoglalását, és kijelentették, hogy az a demokratikus Magyarország megteremtéséhez vezető úton rendkívül fontos lépésnek számít. Az MSZMP vezető szerepének igényét azonban a többpártrendszer felé vezető úton egyértelműen elutasították.
 
Az állampárt végül 1989. március elejétől valóban tárgyalásokat kezdeményezett az ellenzéki pártokkal. Az SZDSZ ügyvivő testülete 1989. március 4-én nyilatkozatot adott ki, amelyben leszögezte, hogy a megbeszélések előkészítő jellegűek és céljuk, hogy megegyezés szülessen a többpártrendszer viszonyainak megfelelő választási törvényről. Hangsúlyozták, hogy ezeknek a tárgyalásoknak nem feladata az új alkotmány kidolgozásáról tárgyalni, és ragaszkodnak ahhoz, hogy a megbeszélésen elhangzottak széleskörű nyilvánosságot kapjanak.
 
Mivel az MSZMP a megbeszéléseken mindvégig arra törekedett, hogy az ellenzéki erőket megossza, ennek megakadályozására és az ellenzéki szervezetek erős koalíciójának megteremtésére jött létre az Ellenzéki Kerekasztal 1989. március 22-én.
 
1989. április 8-án az MSZMP Központi Bizottsága tárgyalást folytatott hét politikai és társadalmi szervezettel – a későbbi harmadik oldallal – a tervezett Nemzeti Kerekasztal létrehozásáról. Erre a megbeszélésre azonban az EKA nyolc tagja nem fogadta el a meghívást.
 
Ezt követően 1989. június 13-án kezdődtek meg a békés politikai átmenet feltételeit kidolgozó Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) valamint a társadalmi szervezetekből és mozgalmakból álló ún. harmadik oldal között. A három hónapos tárgyalássorozat eredményeként Magyarországon megteremtődtek a rendszerváltozás jogi-politikai feltételei. A politikai egyeztető tárgyalások nyitó plenáris ülését az Országgyűlés Vadásztermében tartották, az MSZMP, az EKA kilenc tagszervezete és a harmadik oldal részvételével. A harmadik oldalt a Baloldali Alternatíva Egyesülés, a Hazafias Népfront, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Münnich Ferenc Társaság és a Szakszervezetek Országos Tanácsa alkotta.
 
Az MSZMP részéről a későbbiekben Fejti György és Pozsgay Imre, míg az EKA oldaláról Antall József, Szabad György, Orbán Viktor és Tölgyessy Péter játszottak vezető szerepet.
 
 
Forrás: kronologia-archivum.retorki.hu

 
(2024.03.01.)