AZ EL NEM KÉPZELT AMERIKA

Foglalod a kurvanyádat, de nem ám a mi hazánkat! - kántáltuk a vakáció idején a Zamárdi vízpartot szegélyező bazaltköveken ugrálva, vagy lábunkat a selymes vízbe lógatva, s ha ránk szólt valaki: hogy beszéltek büdös kölykök, ártatlan szemekkel néztünk, nem mi mondjuk, hanem Petőfi Sándor, a költő, a magyar, független, felelős kormányt támadóknak. Az 50-es években el volt törölve március 15-e, de néhányunkat ezen a napon fehér blúzban engedtek el otthonról. Igaz, a sötétkék kötelező köpeny alatt alig látszott a fehér ünnepi viselet, de mi tudtuk, miért van rajtunk, s ez nekünk elég volt. Hiába volt a vers címe, Mit nem beszél az a német… Mi a ruszkit, a bolsevik Szovjetuniót gondoltuk oda.
 
Amerikáról álmodoztunk.
 
Gyerekek voltunk, gyerekként gondolkoztunk: Bezzeg Amerika!
 
Felcseperedve megfogalmaztuk, hogy az ember itt, a Lajtán innen abba rokkan bele, hogy legyen egy lakása, esetleg egy kis hétvégi háza, meg egy autója.
 
A bezzeg Amerika erkölcsi fénye a szemünkben ’56 miatt bár már jócskán megkopott, de a gazdagsága miatt még mindig hittük, na ott, ott aztán mindent másképp csinálnak. Elvis Presley lemezeket szereztünk, Radió Luxembourgot hallgattunk, meg Szabad Európát, ’56 után a társaságunk több mint fele disszidált, ahogy akkor mondták.
 
Mi az itthon maradottak, életünk derekán a létező szocializmus bunkó, fennhéjázó elvtársaitól szinte kiütést kaptunk, azonban visszatekintve az elmúlt évtizedekre arra kellett rájönnünk, isten igazából ők ütöttek ki bennünket. Hosszú évtizedekre. Idegen, többek között amerikai segítséggel.
Kérdés: miért hagytuk, hogy így legyen? Hogy ezek együtt minden idők legerkölcstelenebb pártjának, az SZDSZ-nek demokráciáról ájtatoskodó, a magyar hitet megrabló bandájának és a sajtójának a felügyelete alatt ezt tegyék velünk. Talán mert külföldről, jelesül Amerikából is fedezték ezt a rabló bandát. S a magyarok közül sokan bedőltek a „külföldi” kapcsolataikat emlegetőknek. Itt volt nálunk éppen akkor Mark Palmer is. Ki volt ő? Hát a rendszerváltáskori amerikai nagykövet.
Nesze nektek nyugatimádó hülye gyerekek, akik voltunk.
 
Mire észrevettük, hogy az imádott Nyugat, az áhított Amerika, a demokraták közül is a legkeményebb lombrózóit küldte ránk, addig a belső bitangokkal, gyakorlatban már szétkapták az országot és 1 millió munkanélkülinek, a jövő nélkül maradt fiataloknak, a támasz nélkül maradt öregeknek megüzente ez a rablóbandaként viselkedő komprádor burzsuj bagázs, hogy nincs ingyenebéd, sőt semmilyen jog, még az ius murmurandi, a morgás joga sincs. Ide jutottunk?
 
Ez nem elég ok, hogy egy kicsit se szeressük a mostani, basáskodó demokrata elit által uralt Amerikát?
 
Úgy megírnám mindezt, Pressman úrnak! Azt is, hogy én botor módon azt reméltem, abból, amilyen lazán érkezett hozzánk az állomáshelyére, ugyanolyan lazán bocsánatot fog kérni tőlünk. Az 56-os cserbenhagyásunkért és a rendszerváltáskori kifosztásunkban való segédkezésért. Továbbá megírnám, hogy tudja meg: mi kénytelen, kelletlen megtanultunk a kommunista diktatúra alatt a sorok között olvasni, mert a kommunisták is pont ezen mód fegyelmeztek bennünket. Talán emiatt tűnnek nekem inkább fenyegetőnek az amerikai nagykövetség oldalán a látszólag lojális mondatok. Fenyegetőnek és lekezelőnek, ahogy David Pressman minősíti a kormány tagjait, majd elszalad „megvitatni” - egyoldalú információk alapján - Antony Blinkenhez Washingtonba, a magyar tisztviselők egyedülállóan Amerika-ellenes retorikáját. Az meg direkt durva, ahogy az újságírókat minősíti. Mégsem szabad a vélemény? Vajon miért nem a magas rangú magyar kormánytisztviselőknél informálódott előbb? Ahogy egy szövetségestől elvárható lenne. Mintha a 2/3-os magyar kormány rakoncátlan nebulókból állna, az amerikai demokrata párt és kormány tagjai és tisztségviselői pedig a pálcás pedellus bácsik lennének.
 
Milyen szövetség ez?
 
Válaszolja már meg Mr. Pressman, miért kizárólag velünk szemben veszik fel az amerikai demokraták ezt a pedellus testtartást? Hogy nem tűnnek fel az ukrajnai elfogadhatatlan törvények, melyek a magyarok ellen, mint őshonos kisebbség ellen vannak érvényben, vagy hogy nem zavarják az amerikai demokratákat a Benes -dektrétumok?
 
Megannyi kínzó kérdés. Az amerikai demokratáknak és a Budapesten állomásozó nagykövetüknek színt kellene vallaniuk!
 
Mégpedig sürgősen! Nehogy azt gondolják a magyarok, hogy ez a mostani, a demokraták uralta Amerika, pont úgy viselkedik, mint a régi Szovjetunió.
 
czyla