Száz évvel ezelőtt a brazíliai őserdők mélyén megalapították Boldogasszonyfalvát

Az 1848–49-es szabadságharc leverését követően is sokan találtak ott elődeink közül ideiglenes vagy végső menedéket, de a legnagyobb hullámban 1880 és 1930 között telepedtek át a dél-amerikai országba, számukat 60–80 ezerre becsülik.

Az első magyarok már a 18. század közepén megjelentek Brazíliában, amikor is jezsuiták vállalkoztak az ottani hittérítő munkára. Egyiküket, a csillagászati ismeretekkel is rendelkező Szentmártonyi Ignácot a spanyol–portugál határ felmérésével bízta meg V. János portugál király, hogy aztán 18 év börtön legyen érte a „jutalma”.
 
Az 1848–49-es szabadságharc leverését követően is sokan találtak ott elődeink közül ideiglenes vagy végső menedéket, de a legnagyobb hullámban 1880 és 1930 között telepedtek át a dél-amerikai országba, számukat 60–80 ezerre becsülik. (...)
 
Az erdélyi magyarok számára újabb lökést jelentett a Trianon után megtapasztalt román elnyomás, főként az 1921-es úgynevezett földreform, amely az 1880-as évektől Bukovinából az óhazába visszatelepített székelyeket különösen érzékenyen érintette. Ekkor jelentős csoportok kerültek az Al-Duna vidékére, az Arad vármegyei Gyorokra, továbbá Dévára, Vajdahunyadra. Majd Dél-Amerikába.
 
Forrás: szekelyfold.ma
 
(2023.03.30.)