Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


RETÖRKI KALENDÁRIUM - Az Országgyűlés módosítja a választási törvényt

A közjogi átalakulás és a rendszerváltás folyamatának egyik fontos eseménye volt 1989. május 11.

Ezen a napon az országgyűlési képviselők a választási törvény módosításával kimondták, hogy a megüresedett képviselői helyekre időközi választásokat kell kiírni, s a jelölteknek nem a Hazafias Népfront programját, hanem az alkotmányt kell elfogadniuk – olvassuk Rapali Vivien Reginának, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár  tudományos segédmunkatársának írásában.
 
A nyolcvanas évek végén, a nemzetközi és hazai politikai környezet folyamatos változásából adódóan a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) nem tudott határozott koncepciót kialakítani azzal kapcsolatban, hogy a jogalkotási folyamatok módosításai után milyen legyen az új politikai rendszer. Többek között ennek az elbizonytalanodásnak köszönhetően erősödött fel a jogalkotási folyamatban az a tendencia, amelyben a „jogállamosítás” a rendszer korlátait kezdte feszegetni.
 
A közjogi változtatásokkal kapcsolatos elképzelésekből adódó markáns ellentétek 1988 őszén már kiéleződtek, a politikai és társadalmi légkör feszültsége állandóvá vált. A (meg)reformálás iránti igény begyűrűzött a vitákba és a jogállamiság kategóriái kerültek a diskurzusok középpontjába. A Hazafias Népfront és a kormány a választójog módosításáról szóló törvényt, a szokásoknak megfelelően, társadalmi vitára bocsátotta. Ez a tervezet azonban nem volt javítható olyan módon, hogy belőle egy parlamentáris demokráciához vezető jogszabályt lehessen faragni. Bihari Mihály már október közepén kifejtette, hogy az új választójogi törvény tervezetét azonnal vissza kellene vonni, mert azt az egypártrendszerre szabták. Bihari azt tartotta volna helyes eljárásnak, ha az országgyűlés létrehoz egy demokratikus választási törvényt, amely biztosítja, hogy a választók akarata döntse el, milyen parlamenti rendszer alakuljon ki, majd ezt követően kiírja a szabad választásokat, és feloszlatja magát.
 
 
A jogállamiság felé vezető út másik fontos állomása volt a Független Jogász Fórum (FJF) megalakítása. Az 1988. november 5-én, 135 jogász által létrehozott szervezet, amelyet 1989. januárban egyesületként is bejegyeztek, első jelentős állásfoglalását éppen a választójogi törvény tervezetéről alkotta.5 Az FJF állásfoglalásának megjelenésével közel egyidőben, 1988. november 24-én Pozsgay Imre terjesztette a parlament ülése elé a kormány jelentését a politikai intézményrendszer átalakításának terveiről és a törvényelőkészítő munkáról, ez a jelentés ugyanakkor nem tartalmazott konkrétumot az új választási törvényről.6 A jelentés nemcsak az új választási törvényről nem értekezett érdemben, de számos más közjogi kérdést is nyitva hagyott, mind az ellenzék, mind a párt reformszárnyának éles kritikáit kiváltva ezzel.
 
1989. május elején, néhány hónappal az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalások megindulása után, az egyre feszültebb politikai légkörben az Országgyűlés jogi bizottsága támogatta a Csongrád megyei független képviselőnő, Bödőné Rózsa Edit javaslatát, hogy a parlament mielőbb tűzze napirendre a választásokról szóló törvény módosítását, újraalkotását. A bizottsági ülésen szóba került az országgyűlési iroda korszerűsítése, továbbá a javasolt szervezeti átalakítás is. Május 11-én, a képviselőnő önálló indítványt nyújtott be az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló 1983. évi III. törvény módosítására. Előterjesztésével először fordult elő 1949 óta, hogy egy képviselő terjesztett elő önálló indítványt törvénymódosításra, és saját maga indokolta meg javaslatát. Bödőné szorgalmazta, hogy választókerületenként három jelölőgyűlést tartsanak, s ezeken csak a választókerületben választójoggal rendelkező állampolgárok szavazhassanak. Javasolta továbbá, hogy a pótképviselői és a póttanácstagi tisztségek megválasztására a következő időszaki választásokon már ne kerüljön sor. Emellett rámutatott arra is, hogy az új választások kiírása mindaddig ne történjen meg, amíg nincs új választójogi törvény, hiszen a módosított, akkor hatályban lévő választási törvény a többpártrendszerre nem alkalmazható. Márpedig 1989 elején már a párt részéről is kikerülhetetlen volt a változtatás, és a vezetés is tudomásul vette a többpárti rendszerre való átalakulás kényszerű tényét.
 
Bödőné indítványának leglényegesebb eleme az volt, hogy a választások során a jelöltek ne a Hazafias Népfront programjának támogatását vállalják, hanem az alkotmányos rend elfogadásáról tegyenek nyilatkozatot. Megítélése szerint a munkájában megújulni képes parlamentnek alkalmassá kellett válnia arra, hogy a politikai vákuum, a zűrzavar elkerülésének elősegítésével lehetővé tegye a többpártrendszerre való átmenetet, mégpedig úgy, hogy a reformok élére álljon. Az Országgyűlés a képviselői javaslatot 2 ellenszavazattal és 11 tartózkodással fogadta el. A parlamenti légkört jól demonstrálja, hogy a Csongrád megyei képviselőnő felszólalása után a Sztálin emlékét megörökítő 1953. évi 1. törvény hatályon kívül helyezésére került sor, amelyet a Parlament egyhangúlag elfogadott.
 
1989 júniusában az MSZMP nyilvánosságra hozta a tanácstagsági és a köztársasági elnök közvetlen választásáról szóló tervezetek mellett az országgyűlési választásokról szóló tervezetét is, amely már egy többpárti szabad választást irányozott elő vegyes rendszerben. A képviselők nagy többségét egyéni választókerületekben választották volna. Az új választási törvénnyel kapcsolatban a történelmi pártok, mint például a Független Kisgazdapárt (FKgP) a tisztán listás választási rendszer kialakítását szorgalmazták. Ezzel szemben a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) többségében egyéni választókerületekre alapozott rendszert képzelt el. A kompromisszum alapját az Magyar Demokrata Fórum (MDF) által javasolt vegyes rendszer adta. A kompenzációs elemekkel arányosított, kétfordulós választási rendszer ugyanakkor azzal járt, hogy az eredetileg tervezett körülbelül 250 fős parlament helyett lényegesen nagyobb létszámú, 386 fős törvényhozó testület született. Szintén vita tárgyát képezte, hogy az országos lista vagy a megyei listák mellett döntsenek-e. Végül a történelmi pártok által támogatott megyei listás rendszert vezették be, az arányosítás miatt mégis szükség lett egy országos kompenzációs lista felállítására is.
 
Igyekeztek elkerülni, hogy az új parlamentben egy töredezett, a koalícióalkotást és a kormányalakítást megnehezítő pártszerkezet jöjjön létre. Ezt a problémát áthidalva, egyrészről bejutási minimumban egyeztek meg (4%, később 5%), másrészről pontosan meghatározták a jelölt- és a listaállítás feltételeit. E két biztosíték alapján az a párt, amely a 4%-os listás eredményt nem érte el, nem kerülhetett be az Országgyűlésbe, és csak valódi támogatottsággal rendelkező pártok és személyek indulhattak a mandátumokért. Az 1985-ben megválasztott országgyűlés által elfogadott 1989. évi XXXIV. törvény, amely 1989. október 30-án lépett hatályba, rendelkezett az országgyűlési képviselők megválasztásáról, egyúttal szabályozta a választójogot is.
 
Pozsgay Imre államminiszter (első sor, b) és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke (első sor, j) beszélgetnek az Országgyűlés májusi ülésszakának második napján. Középen Straub F. Brunó, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. (1989. május 11.)
 
 
Forrás: kronologia-archivum.retorki.hu
 

 
(2023.05.09.)